Fut a vonat,fut a vonat Dél felé. Fagyos létet hagytam magam mögött.Felettem a köznapiság körözött,ágyat pedig a vég keresztje vetett,mihez a megszokás ácsolt hamuszín keretet. Fut a vonat,fut a vonat Dél felé. Melegszik a világ.Testemet a nap,szellememet a látvány járja át,s nem fog rajtam többé…

Fogta az álmait és lelépett. Elindult hazafelé, bár fogalma sem volt, hogy az hol van. Csak azt tudta, hogy meg kell keresnie. Így hát útra kelt. Vándorolt csendes pusztákon keresztül, ősi megalitok között. Ködös lápokon kelt át villódzó lidércektől kísérve. Egzotikus virágokkal borított romok…

I. Nehéz füstjét köpi alattam a vas,s én csak száguldok vele. A távolbantalán a semmi vár. Avaserkölcsök földjét sajátos kánonbanátkozom, köpöm és taposom. Hol a horizont és a bércekkiéhezett szeretőkként összeérnek,úgy lángol az égalj,akár dévajbúcsúéjem után a templomok. Az út mentén csak…

Fehér éjszaka kélnapnyugat felől. Szikrázik az ég.Lágy kellem csendül a fedélközben,míg siklunk a könnyek tengerén:bódulat és fáklyafény. Bolygó áramlatok és illótünemények közé temetve ingólétünk: önkényes bilincs, skártyázunk naphosszt, akár egy kókler,ám a pakliból hiányzik: a Joker. Fagyott…

Elindulnék oda aholsenki nem vár rám,mennék az úton egyedülmint fénytelen ábránd,és ha éppen arra jársz hátfelkéreckednék,a szekér bakjára csöndesenfelülnék melléd,s bármerre mész a világonén veled tartanék,s ha valahol otthagysz majdén tovább követem az ösvényt. Barangolás úttalan…

Sebesen zúg az InterCitykeresztül a tájon;színes erdőkön, rétekenaz ősz világát látom. Vékony felhőrétegtakarja a napot,finom ködfátyola talaj mentén kavarog. Hűvös szellő lágyanlejti táncát a mezőkön,tehéncsordák ebédelnekbékésen a legelőkön. S a száradó bokrok fölöttha renyhén eltekintek,és…

Magányosság, néma peron,neonfényű, sivár beton. Üres pad a lámpafényben, szemben,tehervonat dübörgése zúg mögöttem. Fúj a szél is, halkan simogat,akár az elmúlás, ha karjaival kutat. Az ég holdtalan, csillagtalan sötét felleg,mint a purgatórium, ha befogad egy bűnös lelket. Este van már.…

Ülök, s az unalom csöndjét hallgatom.A szürke hétköznapok bezárják tudatom,s érezni vélem ahogy elpusztulsok gondolatom -a vakságnak esnek áldozatul. Nem bírom! Hogyan élhet ilyen emberiség?Ilyen buta, közönyös, korlátolt csordanép?Már az is említésre méltó,ha valaki nem egész nap tévét nézhanem…

Smith sebességmámorban úszva száguldott a fénypályán. Infravörös szemüvegén át látta maga körül a világegyetem lüktetését, szinte érezte az energiák áramlását. Elképzelni sem tudta, hogy az emberiség valaha teljesen üresnek hitte a kozmikus teret. A fiú gázt adott. A hatalmas Jupiter…

Néha kiszakadnék az emberlétből,Minden béklyóból és törvényből,Itthagyni mindent, ami nyomasztó,Elfeledni mindazt, ami fárasztó,És csak menni, menni, menni;Be jó volna néha macskává lenni! Nem fogna rajtam semmi szabály,Nem állná utam ezer akadály,Nem mondanák mások, hogy mit tegyek,Parancsolóm…