Felkorbácsol a szenvedélymint vihar a nyers habokat,s a vágyakozás árvize öntiel kiéhezett tudatomat. Zubog bennem a kéj tengere,vérem forrón izzik,szívem lüktetve dobban sesztelen rohannék a célig ha ott Te vársz rám,hogy csókjaiddal égess el.Csak egy pillanatig..csak egy pillanatra ringass…

Akár egy indákkal szőtt könyvecske,olyan a létezés, a sors szele,mély, csavaros, sötét verem,kusza, tüskékkel telt rejtelem,szépséges fájdalommal tarkítva,s kegyetlen boldogsággal gazdagítva. Sátán és Isten: két cimbora,írják a mesét, bort koccintva,angyaltollal és démonvérrelalkotják teli a…

Mint kósza szellem, az időben barangolva,suhanok világok közt, valóságokon át.Létezésem az öröklétre hangolva,s nincs élő - se holt - aki engem lát. Köd vagyok, ki a szeleken utazik,s árnyék, fény és sötét gyermeke.Míg a jóság fent, a gonosz alant lakozik,én szellemként élek, a semmibe…

Mi lesz...hajh, mi lesz hogyha egyszerösszeomlik ez az egész rendszermelyet emberiségnek nevezünkés ami ma még az életünk.Na, de mi lesz holnap?Mi lesz ha tovatűnünk a pornakés eggyé válunk vele,mindezt örökre elfeledve.Eltűnik minden, amiért ma harcoltunk;amiért éltünk és meghaltunk.Hová lesznek…

Holdfényes, csöndes éjszaka.Fél tizenkettőt üt a toronyóra. E hatalmas, ódonnak festő toronybangőzgépek zakatolása hallatik ritmusossan, s lassacskán finom füst száll föla gótikus, czifrán díszített épületekböl. Ékesen mívelt, sok apró fogaskerékforgatja halkan a tér közepi szökőkút vizét, s a…

Hajh, XXI. század!Kipusztulnék belőled,mert benned élni gyalázat. Úgy vágyom... hívogatnak dallamai,csalogatnak, mint hajdan őseimetIránnak sík, kietlen pusztaságai. Lovagolnék e kopár végtelenben,sátorral és bográccsala magánynak égiszében. Vad keleti nap perzseljefel csapzott hátamat,s majd…

A világ kezdetén a bolygók felszíne tüzesen háborgott. Eleven lángtenger olvasztotta a kopár kőzeteket, vulkánok okádták magukból a forró füstöt és a ként. Bugyborékolva izzott a folyékony tűz, a sistergő láva. Hosszú évmilliókig zúgott a felszín, ahogyan a bolygó lemezei eltolódtak egymáson,…

Autópálya késő esti zaja,Olcsó kávé csalogató illata,Pihenőhelyek élénk neonfénye,S a telehold ezüstös büszkesége. Mi, az utazók, ha meg-megállunk,Hideg parkolókban éjszakázunk,Mégis, ha feltekintünk az égre,Reánk süt a telehold büszke fénye. Tudjuk, vár minket a végtelen út,Életünk annyi, mint…

Vagyok: árnyaknak lakója,hontalan álmok álmodója. Vagyok: álmoknak hívatlan vendége,csillagok feketén fénylő messzesége. Vagyok valaki, aki sosem volt,s leszek valami: elmúló árnyékfolt, mit szétfoszlat a kikelet varázsa,s a semmibe tűnik életem izzó parázsa. Láss engem: az Árnyak Költője…