Evil & Elizabeth

"Amit a szerelemért teszünk, sokszor ocsmány, őrült, csupa veríték és megbánás. Ez a szerelem megéget, megnyomorít... kifordít önmagunkból. Szörnyűséges szerelem, és mindannyiunkból szörnyeteget csinál." – Bíborhegy c. film

 

– Kérlek atyám, hogy oldozz fel vétkeim alól – suttogta egy fiatal fiú a gyóntatófülke sötétjében.

– Beszélj gyermekem.

Mint minden alkalommal, Evil ezúttal is összerázkódott a lelkész krákogását hallva. Alexander atya évtizedek óta csak így tudott beszélni: rekedten, akár a varjak, néha fel–felhörögve a mondandója közepén. A járvány, ami akkoriban végigsöpört a falun, a papnak a hangszálaira húzódott, és ha a lánya nem orvoslást tanul, bizonyára teljesen megnémult volna.

– Megszöktettem egy elítéltet, és elbujtattam a falu elől. Hazudtam a szüleimnek, amikor arról kérdeztek, nem–e tudok valamit a történtekről, és becsaptam a kapitányt is a kihallgatásom alatt.

– Jó okod volt ezt tenni?

– Igen, atyám. Halálra ítélték, pedig el sem követte a bűnt, amivel vádolják.

– És mi lenne az?

– Boszorkányság – suttogta a fiatal férfi.

– Ez egy nagyon súlyos bűn, és mint olyannal, bizonyára nem ok nélkül vádolták meg vele.

Evil szája mosolyra húzódott a sötétben.

– Talán csakugyan boszorkány, mert elrabolta a szívemet és elbűvölte a lelkemet, atyám. Ám ha tényleg igaz a vád, akkor miért a lelkész, miért pont Isten szolgája az egyetlen a faluban, aki nem hisz benne?

Csönd. A hallgatás az egyetértés jele – gondolta Evil.

– Feloldozlak bűneid alól, az atya, a fiú és a szentlélek nevében. Ámen.

Az ifjú keresztet vetett, és sötét mosollyal az arcán lépett ki a fülkéből.

**

A fiú halkan kopogtatott a templom emeletén lévő paplak ajtaján. Kivárt egy kicsit, majd óvatosan benyitott, és becsukta maga mögött az ajtót.

– Kedvesem – suttogta a félhomályba, mire egy árnyalak mászott elő a sarokban heverő dobozok mögül.

– Evil! – Elizabeth szorosan átölelte szerelmét, majd egy forró csókban olvadt eggyé az ajkuk. – Minden rendben van?

– Minden – bólintott az ifjú, és helyet foglaltak Alexander ágyának szélén. – A kapitány folyamatosan szitkozódik, mert sehol nem találnak téged, holott az egész falu talpon van. A szüleim pedig éjt nappallá téve imádkoznak, hol a te elfogásodért, hol pedig az én lelkem gonosztól való megtisztulásáért.

– Nem vagyok boszorkány! Nem értem, miért fordult mindenki ellenem – szorult el a lány torka.

Párja némán átölelte őt, Elizabeth pedig a vállára borulva rázkódni kezdett a zokogástól. A fiú el tudta képzelni, mit élhet át. Alig múlt négyéves, amikor elárvult egy tűz miatt, és Evilék fogadták be. A szülők saját lányukként nevelték fel, és láthatóan nem volt ellenükre a fiatalok szerelme sem, sőt, egyre inkább az esküvőt sürgették. Most pedig ha tehetnék, megfojtanák egy kanál vízben – gondolta keserűen a fiú. Micsoda ostoba babonaság!

– Nyugodj meg kedvesem – súgta Elizabeth fülébe, miközben óvatosan félresimított egy hajtincset a lány arcából. – Ha maga a lelkész sem hisz a bűnösségedben, akkor valóban ártatlan vagy. Segíteni fog nekünk!

Odakint eleredt az eső. A vízcseppek hullása egyenletes kopogást hallatott a paplak ablakán, miközben Evil a lány arcát simogatta. Elizabeth már nem sírt, de még mindig könnyes szemekkel borult párja vállára, és úgy figyelte a kinti záport. Villám fénye villant be az ablakon, de mennydörgés nem követte. Csöndes esti eső – gondolta.

Lassan felemelte a fejét, és belenézett Evil fekete szemeibe. Ezen a vidéken nem volt ritka, hogy valakinek feketék legyenek az íriszei, a faluban viszont a fiú volt az egyetlen ilyen ember, Elizabeth pedig azonnal beleszeretett az elsőre ijesztőnek ható tekintetbe. Megcsókolta szerelmét, aki egy öleléssel egybekötve csókolta vissza. A lányban felrémlett az utolsó együttlétük. Milyen régen volt – gondolta. Azóta elfogták, többször kihallgatták, éheztették és szomjaztatták, míg végül Evil megmentette, és most napok óta a templomban bujkál. Úgy érezte, megérdemel végre egy kis kényeztetést, így hát átkarolta a fiú nyakát és magára húzva őt, elterült Alexander ágyán. Evil értette a célzást, és nem próbált meg ellenkezni. Gyorsan levette magáról az ingét, majd félredobta és Elizabeth blúzát kezdte kigombolni.

**

Az eső egyre sűrűbb cseppekben hullott a templomra, ami tökéletes háttérzajként szolgált a sötét szobában szerelmeskedő fiataloknak. Annyira el voltak foglalva a testi élvezettel, hogy észre sem vették, ahogyan lassan kinyílik az ajtó, és egy árnyalak álldogál a küszöbön.

Villám csapott le a közeli szántóföldekre, ami az ablakon behatolva megvilágította a jelenetet: Elizabeth átszellemülten lovagolt, az árny pedig meredten figyelte őket.

Sötétség. A késő este lassan kora éjszakába nyúló feketesége burkolta be a kicsiny szobát. Néhány pillanat múlva megint fény borította be a vidéket; a lány halkan nyögdécselt, ahogyan egyre hevesebben lovagolta meg párját – érezte, hogy hamarosan a csúcson lesz. Evil zihálva markolta maga körül a huzatot, és igyekezett csípőjét egyre feljebb tolni, hogy minél mélyebben lehessen Elizabethben. A paplak ajtaja pedig csukva volt.

**

– Atyám – ült le Evil Alexander mellé az első padsorba.

Az éjszakai vihar elvonult, ám az ég még mindig borongós volt, és mély szürkeség uralkodott a templomban, holott nemrég harangozott delet a nagytorony. A főhajó kihalt volt és üresen ásított, egyedül az oltáron égő gyertyák lángja vitt életet ebbe a fakó világba.

– Evil – krákogta a lelkész –, azt hiszem tudom, hogyan segíthetünk a jövendőbeliden.

Az ifjú nem szólt. Alexander atya belenézett az arcát fürkésző fekete szempárba, ám csakhamar újból az oltár hatalmas feszületére függesztette a tekintetét. Nem állhatta Evil pillantását, meggyőződése volt, hogy a fiú szemei a gonosz közelségét jelzik, így a megváltó keresztre feszített testének látványa megnyugtatóan hatott rá.

– Átnéztem a régi könyveket és találtam egy szertartást – folytatta reszelős hangján – amivel tisztára moshatjuk Elizabethet a falusiak előtt. Pénteken az esti mise kezdete előtt végre is hajtjuk, és a misén mindenki szeme láttára bebizonyítjuk Elizabeth ártatlanságát.

– És miből áll ez a… rituálé?

– Miközben egy egyházi személy felolvassa a megfelelő passzusokat a szentírásból, a segéd készít egy főzetet, amit a boszorkánynak meg kell innia. Ha tényleg boszorkány, akkor perceken belül meghal, ám ha túléli, azzal bizonyítást nyer a vád hamissága.

Eközben ismét eleredt az eső. A templom melletti fűzfa ágait a szél nekicsapkodta a díszes ablaktábláknak.

– Ez eléggé pogányságnak hangzik – vonta fel a szemöldökét Evil. – Ilyen praktikákkal akarjuk meggyőzni az embereket?

Alexander rideg tekintettel pislantott az éjszínű szempárba.

– Meg akarod menteni vagy nem? – kérdezte rekedt suttogással.

A szél egyre erősebben fújt odakint és besüvített a templom mennyezetét tartó gerendák közötti réseken.

– Mi az én dolgom?

– Szerezd meg a főzet hozzávalóit! Egy üvegcsényi vér kell attól az embertől, aki szeretetet táplál a hölgy iránt, egy üvegcsényi pedig attól az embertől, aki őt boszorkánysággal vádolja.

– Ontsam a kapitány vérét? – döbbent meg a fiú.

– Továbbá kell még a vádlott szülőanyjának a húsa – fejezte be az atya.

– A húsa? – Evil tátott szájjal bámulta a férfit. – Elizabeth anyja tizenhét éve halott, maga temette el!

– Reméljük a csont is elegendő lesz – villant meg a lelkész szeme.

Most az ifjún volt a sor, hogy a megfeszített megváltóra tekintsen. Néhány pillanatra sötét némaságba burkolózott, végül pedig elszánt sóhajjal állt fel, és elindult a templom kapui felé. Odakint újabb vihar kerekedett.

– Három nap múlva péntek – krákogta utána Alexander.

Evil komoran lépett ki a zuhogó esőbe.

**

Pénteken kora reggel Evil zihálva esett be a templomkapun, és gyorsan becsukta azt maga mögött. Még mindig sajgott a teste az előző éjszakai ásástól, és ezen az éjjelen sem tétlenkedett. Kabátzsebének mélyén lapult egy csontdarab, valamint egy kis üvegcse is, benne a kapitány frissen csapolt vérével. Evil biztos volt benne, hogy a férfi túléli a történteket, így már csak abban reménykedett, hogy senki nem követte őt. Fáradtan roskadt le az egyik padsor szélére, és igyekezett megnyugtatni hevesen kalapáló szívét, mielőtt feltámolyog Elizabethez. Alexander bizonyára a piacra ment – gondolta.

Alighogy ez végigfutott az agyán, kinyíltak a templom ajtószárnyai, ám Evil legnagyobb megrökönyödésére a szüleit látta meg belépni az épületbe – akik úgy tudták, hogy a fiú két napja Markéknál van, hogy segítsen bevetni a földeket.

– Kurva életbe – szaladt ki a fiú száján, és gyorsan fejébe húzva köpenyének kámzsáját, beszaladt a gyóntatófülkébe.

– Atyám, meghallgatnád a gyónásunkat? – kérdezte a fiú apja, amikor ők is a fülkéhez értek.

– Jöjjetek – mondta rekedten Evil, megpróbálva utánozni a lelkész hangját.

A szülei keresztet vetve léptek be a fülkébe, láthatóan nem vették észre a különbséget.

– Atyám – kezdte remegő hangon az asszony – kérünk, hogy bocsásd meg vétkeinket.

– Beszéljetek – krákogta Evil, ám legszívesebben kirohant volna a templomból. Egy cseppet sem volt kíváncsi a szülei bűneire; el tudta képzelni, milyen sötét titkokat rejtegethetnek.

– Vétkesek vagyunk gondolatban, szóban… és tettekben is, atyám.

Az anyja hangja úgy remegett, mintha attól félne, hogy az Úr rögtön elküldi értük az apokalipszis lovasait.

– Mi a bűnötök?

– Paráznaság – suttogta az apja.

Evil kissé megkönnyebbült. Tudta magáról, hogy milyen heves tud lenni az ágyban Elizabethel, és sejtette, hogy ezt tőlük örökölte. Az ő szülei pedig amennyire prűdek – kiváltképp az anyja – már azt is paráznaságnak tekintik, ha egy újfajta pózban szeretkeznek.

– Ez nem olyan súlyos bűn.

Legnagyobb meglepetésére a szülei értetlenül összenéztek, majd az apja szólalt meg:

– Atyám, mi… a szomszédunkban élő családdal paráználkodtunk.

Evil majdnem felkiáltott. Már nyitni készült a száját, ám még időben fogta vissza magát.

– Egy családdal? – kérdezte inkább, és a felgyülemlő indulatait igyekezett az erőltetett krákogásba ölni.

– Igen – az anyja sírva fakadt. – A szülőkkel tettük és a… a fiúkkal.

Tom – futott át Evil agyán. Tommal gyerekkoruk óta ismerték egymást, szinte testvérekként nőttek fel. Evil elképzelni sem bírta, hogy az a rohadék lefeküdt az anyjával.

– Öten voltatok? – szűrte ki a fogai között.

– Hetente összejárunk – mondta az apja. – Van, hogy többször is.

– Mi pedig a szo… – szipogta az anyja – szomszédasszonnyal rendszeresen olyan főzeteket iszunk amik… megakadályozzák, hogy teherbe essünk!

A nő ismét zokogni kezdett, Evil pedig döbbent némaságba merült. A szülei elmondták a magukét és most rá várnak. Az anyja halkan sírdogált, a férje viszont itt nem karolhatta át, hogy megnyugtassa.

– Térjetek haza és imádkozzátok el tízszer a rózsafüzért a lelketek megtisztulásáért – hörögte a fiú, a szülei pedig hevesen bólogattak. – Valamint egy hónapig nem érintkezhettek senkivel, a mai misén pedig az első sorban fogtok ülni!

– Igen, atyám – a szülei keresztet vetettek, némán kiléptek a fülkéből és sietve elhagyták a templomot.

Evil nagyot sóhajtva lépett elő a gyóntatószék sötétjéből, és elindult a paplakhoz vezető lépcső irányába. Ahogy elhaladt az oltár előtt, gúnyos arccal tekintett fel a megfeszített megváltóra. Ostoba babonaság – gondolta. A szobor szánakozva nézett utána.

**

Evil fejcsóválva sétált fel Alexander szobájába. Teste zsibbadt volt a fáradtságtól, a feje pedig zsongott a szüleivel való találkozástól, és igyekezett nem elképzelni a jelenetet, ahogyan Tom az ő anyjával szeretkezik. Végül mordult egyet – így akarván kizárni a fejéből a gondolatot – és határozottan benyitott a paplakba. Félig–meddig azt várta, hogy az ágyon megpillantja a paráználkodó szüleit, ám ehelyett egy szőke, idomos testű fiatal lány hentergett a lelkész ágyában.

– Te… – kezdte volna Evil, ám a meglepetéstől a szava is elakadt. A lány ráfüggesztette tengerkék szemeit, majd angyali mosollyal állt föl és lépett a fiú elé.

– Én – simította meg Evil arcát és óvatosan beletúrt a hajába.

– Ki vagy te? – kérdezte az ifjú, ám nem ellenkezett a gesztus ellen. – Hol van Elizabeth?

– Már meg sem ismersz? – a lány hangja kellemes és megnyugtató volt. Az érintése gyengéden hatott a fiúra.

– Ismerjük egymást?

A lány odahajolt Evil füléhez, akit kirázott a hideg a finom hangtól.

– Szerinted? – kérdezte suttogva a szőke szépség, és ajkait alig néhány centire állította meg a fiúétól.

Evil kábultan nézett a szikrázó szempárba.

– Elizabeth – suttogta ő is.

A lány elmosolyodott, és megcsókolta a fiatal férfit. Evil visszacsókolta, ám néhány pillanat múlva durván ellökte magától a hölgyet.

– Te nem vagy Elizabeth – sziszegte dühösen, mire a lány felkacagott.

– Tényleg nem ismersz meg? – kérdezte derűsen. – Sarah vagyok, kedvesem.

Alexander lánya – fintorgott a fiú. Valóban nem ismerte fel, hiszen évek óta nem találkoztak.

– Hol van Elizabeth?

– A szülei sírjánál – válaszolta Sarah egykedvűen, majd ismét elfeküdt az ágyon, és kihívó arccal felkönyökölve nézett Evilre. – Én pedig itt vagyok, és egy kedves fiúra várok.

A lány finoman végighúzta ujjait a combján, miközben alsó ajkába harapva figyelte Evil reakcióját. Sokkal formásabb Elizabethnél – gondolta a fiú. Néhány másodpercig legeltette a szemét Sarah testén, végül sarkon fordulva indult el a templom temetője felé.

**

Az égen szürke felhők úsztak, a nap pedig bizonyára lenyugodni készült, bár ezt senki nem tudhatta biztosan, hiszen a vihar miatt egész nap félhomály uralkodott a faluban. Evil és Elizabeth a temetőben várták Alexandert, hogy elkezdhessék a tisztító rituálét. A lelkész hamarosan meg is jelent hófehér szertartási öltözékben, az oldalán pedig Sarah lépkedett. A férfi komoly arccal, míg a lánya egykedvű mosollyal közelített a fiatal pár felé. Ahogy odaértek hozzájuk, Sarah illedelmesen pukedlizett előttük, és apját előreengedve félreállt.

– Te és Sarah fogjátok elkészíteni a főzetet – krákogta a pap Evilnek, és Elizabeth szüleinek sírja felé mutatott, ahol már elő volt készítve egy kisebb farakás, fölötte pedig egy aprócska üst lógott. – Az üstöt már megtöltöttem szentelt vízzel – folytatta a férfi. – Ha forrni kezd, öntsd bele a vért és dobd bele a csontot.

– Csontot? – kérdezte Elizabeth értetlenül, ám senki nem figyelt rá.

– Mintha azt mondta volna, hogy egy szerető ember vérére is szükség van – szólalt meg Evil.

– Ezért van itt Sarah – bólintott a lelkész, és egy hörgés kíséretében intett a lányának, aki egy tőrt húzott elő a köpenye alól és mosolyogva nézett Evilre. – Miután belekerültek a meglévő hozzávalók, Sarah a véredet fogja az üstbe ontani – magyarázta a férfi. – Amíg ellátod a sebedet, ő fogja keverni a főzetet.

– És mi az én dolgom? – nézett rájuk Elizabeth.

– Imádkozz! – utasította Alexander, a lány pedig megszeppenve bólintott.

Néhány pillanatig senki nem szólt, csak mereven nézték egymást.

– Kezdjük – mondta végül Evil és elindult az üst felé.

Alexander bólintott, majd kinyitotta a szentkönyvet és fennhangon olvasni kezdett.

**

Hamarosan újra eleredt az eső. Evil sérült kezét bekötözve ácsorgott Sarah mellett, aki az óramutató járásával ellentétesen kavarta a bugyogó főzetet. Miközben Alexander reszelős hangján szavalta a biblia sorait, Elizabeth egy közeli fűzfa tövében térdelve imádkozott.

Hosszú percek teltek el így, Evil pedig kezdett türelmetlen lenni. Ruháját és haját eláztatta az eső, ráadásul fogalma sem volt, meddig tart még a rituálé. Nem értette a latin szöveget amit a lelkész olvasott, ő maga pedig soha nem vette a fáradtságot, hogy elolvassa a szentírást, így hát nem tudta, hol járhatnak a szövegben.

Kisvártatva halk dúdolás csapta meg a fülét. Csodálkozva nézett Sarahra, aki a főzet keverése közben énekelni kezdett, mereven figyelve a sírok közt ácsorgó apját. Evil látta, hogy Alexander kezei remegnek, hangja pedig gyakran fulladt durva hörgésbe. Ahogy egyre jobban szakadozott a felolvasás, Sarah éneke úgy lett egyre hangosabb. Elizabethnek bizonyára fogalma sem volt, hogy mi történik, ő továbbra is lehunyt szemmel imádkozott, Evil azonban földbegyökerezett lábbal nézte a jelenetet. Alexander teljesen elnémult, és zihálva rogyott le a hantok közé. Kezeivel a saras földet markolászta, miközben egyre hevesebben záporoztak rá az esőcseppek. Alexander döbbenten tekintett fel az éneklő Sarahra, szemei pedig kidülledtek az üregükből. A lány abbahagyta a főzet keverését, és vigyorogva közelített a földön heverő paphoz. Kezével lágyan végigsimított apja arcán, aki egy mély hörgés kíséretében végleg elterült a sárban. Teste egy utolsót rándult, aztán nem mozdult többé.

**

Evil óvatosan lehajolt, és a tűz mellől felvette a tőrt, amivel Sarah az ő vérét csapolta az üstbe. A fiúnak fogalma sem volt róla, hogy mi történik pontosan, abban viszont biztos volt, hogy sem ő, sem Elizabeth nincsenek biztonságban. Alighogy Sarah elindult a haldokló lelkész felé, Evil a tőrrel a kezében követte. Óvatosan közelített az Alexander mellett guggoló lányhoz. Pont mögéje ért, amikor a földön fekvő férfi egy utolsó hörgés kíséretében kilehelte a lelkét. Evil testközelből látta a pap testének végső feszülését, és szinte érezte a Sarah aurájából áradó élvezetet. A fiú üvöltve sújtott le a tőrrel.

**

Bármilyen erő irányította is a lányt, túlságosan el volt foglalva a lelkész halálában lelt élvezettel, így nem érzékelte a közelgő veszélyt. Evil a gerincébe vágta a gyilkot a nyaki és hátcsigolyák találkozásánál. Sarah túlvilági hangon üvöltve pattant fel, és eltorzult arccal nézett támadójára. Villámgyors mozdulattal ragadta meg a fiú nyakát, és fojtogatni kezdte. Hihetetlen erővel szorította Evilt, aki hiába igyekezett, nem tudta szétfeszíteni az ujjait, a világ pedig lassan sötétedni kezdett körülötte.

**

Elizabeth már Alexander hörgéseit hallva is sejtette, hogy valami nincs rendben, és kedvesének üvöltésére az imádkozást abbahagyva fordult a sírok felé. Látta, hogy Alexander a földön fekszik, fehér palástját sár szennyezi, és az esőcseppek igyekeznek kimosni azt. Döbbenten nézte, amint Evil lesújt Sarahra egy tőrrel, a lány pedig hihetetlen gyorsasággal felpattan és fojtogatni kezdi a fiút, miközben a nyakán ejtett sebből patakzik a vér. Elizabeth szinte öntudatlanul cselekedett: Sarahékhoz rohanva kirántotta a tőrt a lány nyakából, és teljes erejével a hátába szúrta, majd újra és újra lecsapott.

Sarah ezt már megérezte; üvöltve dobta el Evilt, és megpördülve igyekezett elkapni új támadóját, ám Elizabeth gyorsabb volt, és egyenesen a szívébe szúrta a fegyvert. Sarah szemei kifordultak, a puszta fehérje látszott csupán, miközben eget rengető kiáltással rogyott térdre a másik lány előtt. Haja csapzott volt az esőtől, ruháját átáztatta a saját vére, a jajveszékelése pedig lassan elhalt, és Elizabethre szegezve halottfehér szemeit, megkönnyebbült hangon egyetlen szót suttogott:

– Köszönöm – lehelte, majd elterült a sárban Alexander mellett.

**

Elizabeth odasietett párjához, aki köhögve ült fel, és igyekezett levegőhöz jutni. A templomtoronyból az esti misére szólító harang hangja hallatszott, ám azon kívül már csak a hulló esőcseppek voltak társaik a temető ölelő nyugodtságában.

– Evil, mi történt?

– Nem tudom – csóválta a fejét a fiú miközben a hantok közt fekvő két halottra nézett. – Nem tudom.

– Mit tegyünk most? A főzet elkészült? – pillantott az üst felé a lány, ám nem sok kedvet érzett hozzá, hogy akár csak egyetlen kortyot is igyon belőle.

– Nem hinném, hogy bármit is bizonyítana az a lötty – morogta Evil. – Ha a falusiak ideérnek, csak azt fogják látni, hogy két halottal és egy boszorkánnyal ücsörgök a temetőben. Egyszerűen meglincselnének minket, és helyben el is ásnának.

Elizabeth szemébe könnyek gyűltek.

– Mi lesz most velünk?

Evil néhány pillanatig szomorúan nézett kedvese szemébe, majd felállt és Sarah testéhez lépve kihúzta belőle a tőrét, végül visszaült a földön térdelő Elizabethez. A fiú a tőrt felmutatva halványan elmosolyodott, majd neki is eleredtek a könnyei. A kést kedvese kezébe tette, és összeszorította rajta a lány ujjait. Eközben már hallották is a falusiak hangját a templomban – Alexandert keresték.

Az eső sűrűn záporozott rájuk. Evil finoman megcsókolta szerelmét, miközben lehunyt szemmel irányította a lány kezét, és végighúzta a pengét a saját torkán. A fiú érezte, ahogy a vér végigfolyik az inge alatt a mellkasán, így egy gyors és határozott mozdulattal – közben végig párját csókolva – elvágta Elizabeth torkát is, majd a kést elejtve vér áztatta kezeivel még egyszer utoljára végigsimította kedvese arcát.

novella erotika szerelem temető novellák elvont boszorkányság

Szólj hozzá