Ülök, s az unalom csöndjét hallgatom.A szürke hétköznapok bezárják tudatom,s érezni vélem ahogy elpusztulsok gondolatom -a vakságnak esnek áldozatul.
Nem bírom! Hogyan élhet ilyen emberiség?Ilyen buta, közönyös, korlátolt csordanép?Már az is említésre méltó,ha valaki nem egész nap tévét nézhanem…