Táncunk a sorssal:egy végtelen keringő,múló életünk porlad,mint lágy, puha szellő.
Vágyak vonzanak, érzésekvonnak magukkal álnokul,s béklyóba zárják elménk,míg lelkünk a porba hull.
Gyönge húsunk csupánteherhordó, kaloda;ott, az életen túlvár az öröklét mámora!
S míg élünk: szenvedünk.A létezés…