A remény szívem húrjainjátssza keserű dalát,míg én könnyeimmel íromneked a balladát. S Te nem is tudsz erről,hisz nélküled vagyok veled -a durva szőnyeg lassan szívjabe a puha cseppeket. Ha tudnád, hányszor kívántammagam a karjaidba éjeken,és hányszor kértem pokoli erőket:lelkemért cserébe csókod…

A könyvtár állott levegője telítette meg a tüdejét, ahogy megbabonázva haladt előre a végtelen mélység fölött meredező kőpilléren. Mezítelen talpai hangtalanul érintették a márványkőzetet, melynek darabjai minden lépése után a mélybe hulltak. A könyvtár polcai kicsiny, nonagon alakú helyiséget…