J. D. József

A mélyben járó szörnyeteg

Kemény sziklák hűs rejteke,
zord oromok sivár mélye,
ott van hazám, ott leledzek:
én, a mélyben járó szörnyeteg.

Nap fénye nem süti bőröm,
de a rideg fagyra nyelvem kiöltöm,
s elsőként érezem, ha a Föld megremeg:
én, a mélyben járó szörnyeteg.

Alant vagyok, hol nem láthattok,
létezésemről nincsenek hallomások,
ám vagyok - ott, hol az élet lassabban pereg:
én, a mélyben járó szörnyeteg.

Tovább

vers versek fantázia elvont létezés mély másik világ

Szólj hozzá

Erdélyi naplótöredék

1916. december 7.

Talán eljött az ideje, hogy én is lejegyezzem, amiket megéltem. Hátha egyszer valakinek fontos lesz. A háború tombol, nem tudom meddig bírjuk még. Sok harcban vettünk már részt, és én Isten kegyelméből még életben vagyok. Jelenleg Erdélyben állomásozunk a gyalogoshadosztállyal. Mit is írhatnék most? Erdély gyönyörű hely, és meg kell védenünk a románoktól. Félek, hogy ha kudarcot vallunk, ez a szépséges táj egyszer idegen kezekbe kerülhet.

1916. december 12.

Kisebb összecsapások történtek az elmúlt napokban, de sebesült egyik oldalon sem lett. Ámen! A hó esni kezdett, az idő egyre ...

Tovább

novella háború magyarság emlékezés novellák

Szólj hozzá

Utuku

Ez egy nagyon rossz döntés volt – gondoltam a vezér távolodó alakját figyelvén, amint eltűnik a fák tengerén. Ő most a hegyekbe megy, hogy megkeresse az isteneket, és ha ők méltónak találják rá, befogadják maguk közé. Nagy dicsőség, amit meg is érdemel, de sokkalta jobbság lett volna, ha velünk marad.

– Ígérem, hogy nem lesz több háborúskodás! – hallottam Borma kiáltását, amint a sziklán ácsorogva, kezeit a magasba tartogatva szavalt a népnek, akik kurjongatva ünnepelték őt.

Elhúztam a számat. Borma jó ember és idővel tényleges jó vezérré válhatott volna, de nem most. Újból az erdő felé ...

Tovább

novella éjszaka fantázia novellák elvont másik világ

Szólj hozzá

Samhain

Az egyház megcsúfolta,
Megbélyegezte, kifacsarta,
Félt tőle, de nem mutatta;
Saját kényre-kedvére szabta.

Ó keresztények, tudjátok is ti
Hogy mily' energia, erő szabadul ki
Mikor az Ősi Tudást használják
És éltetik a Szellemek Birodalmát!

Ezen az éjszakán a holtak
Mint Nosferatu járnak
Mert a két világ közti határ
Ködlepelbe burkolózott fátyol-ábránd.

Könnyen átjárhatja mindenféle szellő,
Varázslattal teli a nyirkos levegő,
S akár tenmagad is láthatod
Ahogy a lelkek suhannak az utakon.

Alkonytól míg eljő a pirkadat;
Természetfeletti, átitatja a mágia,
S fénnyel teli a sötétség világa
Mikoron ...

Tovább

vers éjszaka szellem hit versek alkony varázslat boszorkányság samhain másik világ

Szólj hozzá

A Kristálypalota

Kristálypalotában jártam -
a Hold orcája ragyogott.
Körülzsongták lelkemet
finom, költői dallamok.

Lépteim puhán suhantak
az ezüstszínű folyosón -
a levegőben szállott
ezernyi vöröslő szirom.

A csönd dallama ölelt körül
mely hideg fuvallattal
vezetett a kastély mélyébe;
s én csak sodródtam az álommal.

Az Éj Királynője vigyázott
fölöttem csillagtrónusán,
uralkodva a sötétség lidérces
szellemeinek emlék-porán.

Előttem egy ajtó tárult,
nyílott halkan, kecsesen,
s egy dús fekete pillangóraj
repült ki rajta lelkesen,

kavarogván a lángszínű szirmokkal,
vörös-fekete táncot járván,
csodás ...

Tovább

vers éjszaka álom versek hold fantázia

Szólj hozzá

Lidércnyomás

Egy parkban voltam. Szerencsére nem egyedül – Lacika is ott volt.

Az éjszaka sötétje nyomasztóan nehezedett ránk, a holdnak vagy a csillagoknak nyoma sem volt. Enyhe szellő fújdogált, ami meglengette a fák és bokrok leveleit. Az egész hely gyönyörű volt, mintha halvány fényben izzottak volna a növények, mi pedig átszellemülve sétáltunk közöttük.

Előttünk emberek ácsorogtak, egymástól néhány méterre, szétszórt alakzatban. Legalább olyan merevek voltak, mint a körben lévő fák törzsei, ám ők nem árasztottak magukból olyan kellemesen megnyugtató fényességet. Éppen ellenkezőleg: a kisugárzásuk ...

Tovább

novella éjszaka sötétség temető lidércnyomás novellák elvont végzet

Szólj hozzá

Evil & Elizabeth

"Amit a szerelemért teszünk, sokszor ocsmány, őrült, csupa veríték és megbánás. Ez a szerelem megéget, megnyomorít... kifordít önmagunkból. Szörnyűséges szerelem, és mindannyiunkból szörnyeteget csinál." – Bíborhegy c. film

 

– Kérlek atyám, hogy oldozz fel vétkeim alól – suttogta egy fiatal fiú a gyóntatófülke sötétjében.

– Beszélj gyermekem.

Mint minden alkalommal, Evil ezúttal is összerázkódott a lelkész krákogását hallva. Alexander atya évtizedek óta csak így tudott beszélni: rekedten, akár a varjak, néha fel–felhörögve a mondandója közepén. A járvány, ami akkoriban ...

Tovább

novella erotika szerelem temető novellák elvont boszorkányság

Szólj hozzá
J. D. József