Dermedt, hideg hulla lóg az ereszen: egy jégcsap.Vér-cseppje lassan csúszik a panelfalon.Szürkületbe süppedve nézem, hogy sötétülnekaz árnyak, s nyúlnak el a nyers havon. Salakvilág tekint rám vissza.Csak a rideg csapadék, ami szűzi, tiszta. A nap is unottan botorkál az égen.Várja, hogy…

Esteledik a világ. Kopottnapsugár fénye csillanaz üvegen. Lopottidők anyagtalan teste illan,s egybeolvad a végtelen horizonttal. Apró pillanatok múlása minden szívdobbanásom. A függöny rojtjai,akár a türkizből lassan fakóváváló lég párnácskáinak fodrai -éppoly tünékenynek tetszenekebben az elfolyó…