Hadak útja ragyog, fénylik
a győzelmi mámor. Vérzik
a lélek. Köd hull alá a fákról,
emlékeket borít köntösbe. Sirámol
egy anyó - gyászolna már, ám leplei
fehérek még: hisz. Bár keblei
ereszkedettek, tekintete lángol:
megbocsátást kér. Sártól
nehezült tagjait emeli az égre:
béke.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
