Sötét felhők tornyosulnak
A kisvárosi állomás fölött.

Jeges szél az arcomba fúj,
Átsüvít rongyaim között.

Automatából szerzett
Vizes kávémat kortyolgatom.

Aprókban számolom nyomorultul
Összekoldult vagyonom.

A hajnal csontfagyasztó hidege
Égeti kezeim.

Keleti fény csillan kiégett
Munkásemberek üveges szemein.

Ott, a horizont fölött,
Hol a viharfelhők véget érnek,

A felkelő nap vörösen
Ragyogja be a sötétséget,

S míg fáradt testemet
Rideg, északi szél marja,

Lelkem a csipkézett felhők
bíborába vész -
Tán utánarepít a vasparipa.