Magamba szívom sötét szobám magányát,
s egy falatnyi napfény szűrődik
be a kulcslyukon át:

talpalatnyi megváltás fénye,
míg lelkemet el nem ragadja
gondolataim depresszív örvénye.

Kavargó, kusza gondolatok,
melyek tengerén egyre távolibbnak
tűnnek a Boldogság-partok.

Elmerülök bennük, magukkal
húznak álnokul - húsomba
marva hegyes kampókkal -

egyre lejjebb, lejjebb a sötétbe,
ahol már vár reám
a Halál fekete fénye.

Elmém eszeveszetten száguld a nihilen át,
s egy falatnyi napfény szűrődik
be a kulcslyukon át.