Az éjszakai szérűn vad szél vágtat át,megremegtetve mindahány környező kalyibát,mik nem félik már az Időnek béresét,s a múltról düledezve mondanak egy rémmesét.
Élettelen testük pókhálóktól ásítva nyög,mint megannyi ütött-kopott rög,melyek ráncai közt át meg átsuhan az őrjítő némaság,míg komoran…
Porlepte polcok közt barangolvaletűnt korok költőinek avíttműveit kutatni némaságtól kongóantikváriumokban, mígodakint zúg a forgatag,
s elmélyülve mesékbe, vágyakba,szellemült kalandok miriádjaitlátván a betűkben, mit művészelmék láztól zsongólelke öntött dalokba... Érzem, ahogy híva Parázs, e…
Foszló árnykép romos tornyai ostromolják az éjjeli égboltot. Falain nem harsan csatakiáltás, bástyái omolva alusszák századokon átívelő álmaikat. Kastély volt valaha, nemesek lakhelye, pompás udvartartással és zenétől és kacagástól zengő díszvacsorákkal. Csontjai most kopár holdvilág fényét isszák.…
Sötét erdőben barangolok bús magam,semmibe vesző, gazos ösvényt követek céltalan,
ám hangjait hallom hajdan holt poétáknak -századok óta nem láttak élőt e zord tájak,
csak állnak rezzenetlen, hisz a világ sem változott -árnyalakok súgnak sok múltba vesző jóslatot,
s ködbe tűnő szellemük…
Zordon fedél,s körül a puszta falakekhózzák a nevetést:így üzennek a holtak.
A romos gótikátujjnyi por fedi,s a fülledt erotikátrégmúlt dallam pengeti.
Kihűlt a vérvörös hitvesi ágy,két csontváz fekszik rajta,kiket egykoron perzselt a vágy -porhüvelyük mára penész lakta.
Megállt az idő a…