Nem bírok aludni. Pár órára
hunyom csak le a szemem,
míg az agyam zúg, és
élettől lüktet a fejem.

Ébren vagyok, élek.
Az álomvilág nem vonz
többé, csak a valóság,
mint magához láncoló konc,

és reszketve zihálok, ha
csak egy percre is próbálom
feledni - pupillám tágra nyílva
repít át millió világon,

de csak egy van, egyetlen,
hol igazán létezni tudok,
ahol mosolyának ragyogásával
hiába vetekszenek a csillagok.

Zubog bennem a vér, míg ezer
gondolatom őrjítő táncot jár,
hiszen függővé tett az
élet - és egy igéző szempár.