Feledés

Ki vagyok én?
Semmire nem emlékszem.
Nem tudom, hol vagyok és miért;
fogalmam sincs honnan jöttem.

Derengenek múlt csaták képei,
felsejlenek hódító hadak útjai,
s képekben látok misztikus szeánszokat
és ismerek nem létező, holt nyelvű dalokat.

Egyedül vagyok. Vajon vannak szüleim?
S szerelmes szeretőm, igaz barátaim?
Én magam a világon vagyok-e?
Ha lényemet sem ismerem, vaj' létezem-e?

Most újabb életképek villannak elém,
foszlányokban törnek át a felejtés ködén:
ősi, óriás építmények emelése
és korszakváltó lángelmék szellemes beszéde.

Emlékszem! Ott voltam...
Mikor? Hol?
Talán... valahol... valamikor...
Talán részt vettem a Mindenség tervezésében...
Segédkeztem a Világ teremtésében...

Mi... mi történik velem?
Már az őrület peremén táncol a lelkem!

Azt hiszem...

Csak egy dolog van, amit biztosan tudok:
veszélyes, mély titkok őrzője vagyok,
olyanoké, amik alapjaiban rázhatnák meg a valóságot -
és megválthatják vagy romba dönthetik az egész világot.

vers élet versek létezés feledés

Szólj hozzá