Talán fogalmad sincs róla igazán, hogy mennyire hálásnak is kell lenned a valóság képleteként szolgáló fizikai törvényekért. Képzeld csak el, ha a fantazmagóriáid, vagy az éppen álmodott álmaid mind valóra válnának. Mennyire kaotikus - ám kétségkívül izgalmas - világ lenne az...

De nem, barátom. Hidd el, erre nem állsz készen, ahogyan senki sem ezen a földön. Bizonyára élveznéd, hogy bármire is gondolsz, bármit is kívánsz, azonnal itt teremne, ámde gondolj csak bele: mennyi idő kellene ahhoz, hogy önnön képzelgéseiddel saját magad elpusztítójává válj? Vagy éppen a világ végzetévé. Egyetlen röpke, eltévedt gondolat kellene csak, egy - és az általad ismert élet máris megszűnne létezni. Hatalom, fiacskám, hatalom, amit csak kiérdemelni lehet.

Hol ér véget a valóság? És hol kezdődik a fantázia? Mi több: létezik-e egyáltalán a határ? Ha pusztán fekete-fehér síkon gondolkozva kellene válaszoljak, azt mondanám, hogy igen, létezik. Ám mostanra talán már jómagad is rájöttél, hogy a dolgok természete sohasem ennyire merev. A határ bizony áttetsző, és könnyedén átjárható. Ott van, de valójában mégsem létezik. S ha ezt felfogod, meg fogod érteni azt is, hogy miért lenne veszélyes, ha még a sziluettje sem villanna fel a valóság szélén.

Őrzők? Ugyan. A kószák nem őrei semminek, mi csupán ébren vagyunk. Figyelünk. Segítünk. Ám halkan, nagyon halkan tesszük ezt, suttogunk csupán. Megmutatjuk a határon való átkelés módját, de csak azoknak, akik valóban hallani akarnak. Ha keresel minket, hát meg is fogsz találni, ám ehhez az kell, hogy tudd, mi után is kutakodsz. Előbb vagy utóbb, de végül minden lélek sorsa ide fut ki, mindegy, mennyi élet után döbben rá erre. S ha eljön az idő, mi ott leszünk, hogy segítsünk bevégezni amire hivatott vagy.