Sebesen zúg az InterCity
keresztül a tájon;
színes erdőkön, réteken
az ősz világát látom.

Vékony felhőréteg
takarja a napot,
finom ködfátyol
a talaj mentén kavarog.

Hűvös szellő lágyan
lejti táncát a mezőkön,
tehéncsordák ebédelnek
békésen a legelőkön.

S a száradó bokrok fölött
ha renyhén eltekintek,
és puha ködbe vesző
dombokat nézek,

bágyadtan álmodozom róla
- bár ez már maga az álomvilág -
hogy vándorlok a falvak között,
s elkísér az őszi világ.