Katartikus álom ostromolta
agyamat az éjjel:
fodrokat láttam úszni
iszonytató lángszegéllyel.

Becserkésztek, mint
prédáját a vad,
míg karmazsint
lehelt rám egy
lidércfényű alak,
sakálüvöltéstől terhes
bársonyhold alatt.

Rám borult a Fekete
jeges, irdatlan szövete,
s lényem elveszett a csillagok között,
akár egy roppant tábortűz, ha kihuny.

Végre hazaköltözött.