J. D. József


A Styx partján

Bíborszínű láng gyúlt a Styx partján. A révész lassan evickélt csónakjával a homályba vesző folyamon. A víz az enyészet szagát árasztotta, sűrű volt, akár az iszap, és bordón sötétlett, akár az alvadt vér. A túlpart nem volt más, mint egyfajta foszló matéria, amely végül belefullad a horizont…

Tovább

halál kortárs végzet prózavers

Szólj hozzá

Haláltánc

Táncunk a sorssal:egy végtelen keringő,múló életünk porlad,mint lágy, puha szellő. Vágyak vonzanak, érzésekvonnak magukkal álnokul,s béklyóba zárják elménk,míg lelkünk a porba hull. Gyönge húsunk csupánteherhordó, kaloda;ott, az életen túlvár az öröklét mámora! S míg élünk: szenvedünk.A létezés…

Tovább

vers élet versek végzet

Szólj hozzá
J. D. József
süti beállítások módosítása