Kántáló ének zeng a csillagfényben. A bőrdobokon csattanó ütők szilaj visszhangot vernek a tajgán, megremegtetve az ezüstbe burkolózott tűleveleket, míg a harcosok meztelenül lejtik pogány táncukat. Vaskos izomkötegeket és telt idomokat borít misztikus ragyogásba a ropogó tűz fénye, s az alkoholtól ázott lángok rubinszínűn villannak a tetovált rúnákon - az ellenség vére még frissen borítja be legyőzőik húsát. A tábor szélén aranyhalmok ragyognak, azokon túl pedig, az erdő sötétjében zsákmányra lesve neszeznek az éjszakai ragadozók. Az eleddig tiszta égboltot cikázva szeli át egy villám, s egy holló szemében Odin szellemét tükrözi vissza. Szúrós esőcseppek hullnak a nyúzott vadakból készült sátrakra, bennük pedig forrón izzik a lég, ahogy izzadt testek simulnak össze, s állati ösztöntől hajtva keverednek egymással a kéjtől zamatos testnedvek.