Túl magasan van az ég,
s Te is túl messze vagy -
oly régóta üres ez a lég
és oly régóta kattog az agy,

míg szívem alig lüktetve
dobban: lassú és monoton,
sivár lelkem porhüvelye
pedig alig él a csontokon.

Nélküled még létezhetnék
néhány üres évet,
s kereshetném az értelmét,
majd később a pengéket,

hogy végül magányosan,
tán túl fiatalon is hunyjak el.
...S ha téged választalak? Halálosan
tudnálak szeretni - emelj fel,

kérlek, csak emelj fel engem,
mert hiába oly messzi az ég,
ha tested melegíti a testem,
nekem most ennyi is elég.