"Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!?" - Ézs 14,12

"Elkészült hát a mestermű,
tökéletes, mint egy óramű,
fogaskerekeinek folytonos forgása
hoz állandó változást a világba."

Szólott az Úr, s megpihent, ám
megakadt a szeme egyik angyalán:
"Mondd hát, Fényhozó, mi az mi bánt?
Úgy merengsz, mint kinek nem tetszik a Világ."

"Tetszik... mi több, szeretem.
Ahogyan szeretet gyúlt keblemben
minden élő, s főleg az emberek iránt.
És e szeretet az, mi bánt.

Övék a nappal s az éj, a föld és az ég,
őket tetted e világ uraivá. De nem elég,
hogy csak tengődjenek benne,
mint szűk kalitban a szabadság szelleme."

"Jól vannak ők, jól érzik magukat.
Szükségletük nincs egyéb dolognak,
csak miről tudják, hogy kell,
s értelmük máshoz nem ér el."

"Akkor miért tetted őket olyannak,
mint amilyen külsőre te magad vagy,
ám belsőjük oly korlátolt,
mint a köröttük lévő tudatlan állatok?"

"Azért teremtettem az élő embert,
hogy létrejöjjön a boldogság, mint rendszer.
Ám a boldogsághoz szükséges
a tudatlanság, s a halandó élet,

mert így nem töprengenek a dolgokon,
nem fájdítják szívüket gondokon,
s mivel ez életüknek egyszer vége lőn
s lelkük átszáguld téren és időn,

hogy majd újjászületve lehessenek újra
boldogok; így a körforgást is fenntartva."
A Fényhozó azonban keserűen válaszolt:
"Sok szavad magyarázó, de nem átgondolt.

Ők élnek s éreznek, többet és jobban,
mint mi idefent az örökkévalóban,
és e képesség mellé mégis sajnálnád
tőlük a tudás néhány morzsáját?

Vagy attól félsz talán, hogy az ember
majd túlnőhet rajtad egyszer,
ha az érzelmek és az értelem
legmagasabb fokáig felmegyen?"

"Méghogy túlnőni rajtam? Rajtam,
aki az űrből anyagot formáltam,
rajtam, aki elválasztottam tüzet
és vizet, és létrehoztam a mindenséget?!"

"Szavaid gőgtől fűtöttek Uram,
s együttérzéstől mentesek. Ugyan,
ha nem égi koronádat félted, hát engedd,
hogy az emberekbe értelmet csempésszek."

"Ellenszegülnél a szavamnak? Hát legyen!
Új lakhelyed alant legyen,
hol a rideg logika lakozik és amitől
az egész emberiség rettegni fog: Lucifertől!

És lásd mily kegyes vagyok:
az embereket kétszer meglátogathatod,
de mindezen felül csak a háttérből
rendezhetsz; a Pokolból, míg mi a Mennyből."

"Elfogadom. Bár így el kell hagyjam otthonom,
ám legyen. Kezedet utószor csókolom.
Most lemegyek, s tudást adok e két embernek,
majd évezredek múltán újra megjelenek

egy régóta várt Megváltó alakjában,
és szeretetet szórok majd a világban."
Szólt a Fényhozó, s örökre elhagyta az eget,
és Lucifer néven saját birodalmat épített.