Látom szemeidben gyűlni a könnyeket -
én lecsókolnám e gaz, sós cseppeket.

Látom szívedet keserűn szakadni meg -
fájdalmadtól egész lényem megremeg.

Látom érzelmeid dúló kavalkádját -
lennék én az utazó, ki viharokon át

szárnyal feléd, az elemekkel is dacolva,
végül egy forró öleléssel összekovácsolva

gyönyörű lelked csillogó szilánkjait,
Aphrodité fonalával fűzve érzékeny darabjait.

Lennék.. lennék csillagfény az éjszakában,
morajló, sötét tenger zúgó árjában,

és lennék a napsütés ragyogó eged boltján,
néma szavaim csitulnának finom csókod ajkán,

és lennék, ha kívánod, lennék óvó árnyék -
oltalmában egy tiszavirág pillangóvá váljék.