A "Survival" folyóirat 1992-es május-júniusi számában megjelent vers alapján

Évszázadokkal ezelőtt, őseink földjén
Óvón takart az éjszaka, míg üldözött a napfény
Mert az egyház rettegett minket
És rejtőzködésre kényszerítette a hitet
Amit soha nem foghatott fel
Hisz' a mágia hatalom, melyet ők nem értek el
Inkább megsemmíteni akarták, az Ördög művének titulálva
És ördögi mosollyal küldték őket máglyára
Keserves kínzások után oltva ki életeket
Utódaik mégis meggyújtották az ünnepi tüzeket
S ma már szabad az ösvény
Fohászunk Isteneinkhez, mint égig nyúló örvény
Szertartásaink ugyanazok, mint régen
Immár a szabadban, nyíltan és merészen
Nem változtunk és soha meg nem hátrálunk
Üzenetünk a világnak: Még mindig itt vagyunk!