A tegnap már csak egy szakadt folt
A kabátomon, mint egy égett holt
Aki máglyán halt, mert különbözött
És a mából a holnapba költözött
Mert bűnös volt, hogy tiszta volt
Hogy élt, hogy vélt, hogy lelke volt
Hogy félt, remélt és ember volt

A bolygó egyre körbe jár
A pillanat múlik, mégse fáj
Percről percre, napra nap
Az évek jönnek és múlanak
Ember az embert, gyönge bér
Az ösztön folyton enni kér
És a földanya mindig elvetél

Az élet újra földbe tiport
És kieresztettél egy néma sikolyt
Mert érzed nem győztél elégszer
Csak egy megbabonázott játékszer
Voltál, vagy és leszel is még
Hát nézz az égre és nézz mögéd
Hogy lásd az utat és lásd a fényt

Mikor leteszed végleg a harcodat
Mikor az alkony fürdeti arcodat
Mikor a szívdobogásod is elcsitul
És minden vágyad a mélybe hull
Majd tisztul a kép és eggyé vál
Az ég és a föld és az óceán

Egy szikra pattan, pendül a húr
És minden ráncod elsimul