Áthatolhatatlan falként tornyosulnak mögöttem a szar napok, én mégis tiszta szívvel remélek magamnak egy szebb holnapot - ha térdre is estem, és a sárból tekintettem a csillagos égre, elmém mindig elcsitult, mert lelkemre lelt a béke, hiszen tudtam, nem vagyok egyedül: az Ösvény millió…

A tegnap már csak egy szakadt foltA kabátomon, mint egy égett holtAki máglyán halt, mert különbözöttÉs a mából a holnapba költözöttMert bűnös volt, hogy tiszta voltHogy élt, hogy vélt, hogy lelke voltHogy félt, remélt és ember volt A bolygó egyre körbe járA pillanat múlik, mégse fájPercről percre,…

Katartikus álom ostromoltaagyamat az éjjel:fodrokat láttam úszniiszonytató lángszegéllyel. Becserkésztek, mintprédáját a vad,míg karmazsintlehelt rám egylidércfényű alak,sakálüvöltéstől terhesbársonyhold alatt. Rám borult a Feketejeges, irdatlan szövete,s lényem elveszett a csillagok között,akár…

Fut a vonat,fut a vonat Dél felé. Fagyos létet hagytam magam mögött.Felettem a köznapiság körözött,ágyat pedig a vég keresztje vetett,mihez a megszokás ácsolt hamuszín keretet. Fut a vonat,fut a vonat Dél felé. Melegszik a világ.Testemet a nap,szellememet a látvány járja át,s nem fog rajtam többé…

Ahol a semmi van, ott nem számít a mindenÉs testvérek osztoznak egyetlen szál ingen Ahol jelen van a semmi, ott semmi sem bánthatA múlt és jövő hiába szorítják gigádat Ahol a semmi létezik, ott kihal a pusztulásÉs meghallgattatik a csendes hallgatás Ott, ahol a semmi a törvényNincsen többé…

Senki nem mondta, hogy könnyű angyallá válni. Lépni csak, és lépni egyre,Tüskés sziklákon át fel a hegyre, Közben elbukni, majd elbukni újra,De minden botlás utánFeltekinteni a csúcsra, S éjszakánként kavicsokon hálni.Senki nem mondta, hogy könnyű angyallá válni. Csillagvirágos…

Épp meghalni indultam. Már a fagyott erdőben jártam, és éreztem, ahogy a mögötte meghúzódó végtelen, havas puszták mint csalogatnak nyugalmat ígérő leheletükkel, amikor a kopár fakérgek közt megláttam azt a finom sziluettet: ördögi szépség suhant keresztül a sikító fehérségen. Meghalni indultam.…

Csobogó víz a némaságban. Sötét hely ez.Odakint milliárd lélek révedez,s hiszik, hogy élnek.Bűneik fejében megváltást remélnek. Ítélkeznek, hisz' hiszik: ítéltetnek. Forr a sötétség. Készen áll.Pusztító útjára indul a döghalál,s a Csillagot koromfelhő takarja el.Nem nyújt védelmet többé a…

Fehér éjszaka kélnapnyugat felől. Szikrázik az ég.Lágy kellem csendül a fedélközben,míg siklunk a könnyek tengerén:bódulat és fáklyafény. Bolygó áramlatok és illótünemények közé temetve ingólétünk: önkényes bilincs, skártyázunk naphosszt, akár egy kókler,ám a pakliból hiányzik: a Joker. Fagyott…

A létezés, akár a tenger,magával ragad, visz, majd elnyel,hullámai dimenziókat törnek,általzúzva gátjait a téridőnek. Pezsgő étereken át, csillagjegyek seregénrepít keresztül, s galaxisok pereménegyensúlyozva eléd tárjami lényednek egyetlen, igaz esszenciája: ÁLMODJ mert az élet illúzió,a világ…