"Nem fogok dühöngeni: filozofálni fogok. Ebben az országban annyira úr a hülyeség, hogy itt már csak filozofálni lehet." - Ady Endre

A citrom egyre savanyúbb. Már nem érik,
inkább erjed csak, ám szagára, mint
koncra gyűlnek a csahos kutyák, s védik,
levét lefetyelik, akár a morfint.

Napszínben fénylik a pásztorsíp,
gnómjuhász zenél rajta.
Dörzsölt muzsikát játszik az istenadta,
farkast kiáltva hiénák élén, míg

lassan türannosszá emelkedik
e Dunning-Kruger társadalomban, hol
hedonisták prédikálnak klérust,
és svindlerek pillantásaitól
fűtve Lord Chamberlain nevelkedik,

s avítt eszmékből emelt bástyák
szeretetet a családtól elszeparálják.
Íme, eltelt egy ürömdekád,
s egyre biztosabb, hogy e citrom
nem ízesíthet, csak bürökteát.