Ahogy pengetém a Lantot, akár lélekhúrt,
a Mindenség egy szelete tudatomba hullt -
oh, az Igazság apró darabja!

Árnyékvilág a létünk,
arra kárhoztatván, hogy hologramként éljünk,
a Valóságnak csak kivetüléseként,

néha hozzákonyítva e létezési
szintnek törvényeihez, ám tévedési
faktorunk az Egészre vonatkozva irdatlan.

Ez hát sorsunk: húrok vagyunk csupán,
(bár tény, igen jól konfigurált
egyedek) kiken fennkölt

lények játszanak Életet,
Harmóniát és Végzetet -
hiába hát minden tudományunk.