Az újrakezdés angyala vagyok.Mélán szőtt álmok büszke mentora.Varázslattal hintek be esős estéket,és reménnyel itatok átegy könnyektől terhes, ódon zongorát. Egy korty késő éjszakai kávé vagyok.Szívek horizontba vesző ábrándja.Utcalámpák derengésén megfoganóihlet vagyok. Egy elsuttogottszerelmi…

Koszos ablakokon át szűrődik be a holdvilág az otthonokba. Fekete bársonyon szikrázó fénypontok melódiája csendül, mélysége betölti a lakónegyed legtávolabbi zugát is. Pajtásaim kémények és tetőcserepek. Szűkös padlásszobám tárt ablakkal ásít felém, kérlelve, hogy bújjak vissza karjaiba, ám nekem…

Csobogó víz a némaságban. Sötét hely ez.Odakint milliárd lélek révedez,s hiszik, hogy élnek.Bűneik fejében megváltást remélnek. Ítélkeznek, hisz' hiszik: ítéltetnek. Forr a sötétség. Készen áll.Pusztító útjára indul a döghalál,s a Csillagot koromfelhő takarja el.Nem nyújt védelmet többé a…

Csak egy kibaszott trip az egész. A racionalitásmátrixa, zászlaján a jelszóval: konvencionalitás.Ám néha.. az a sok apró, éji nesz,s azok a bizonyos gyanús árnyak.. Érzem, hogy értem suhognak az angyalszárnyak. A hangok, miket a tudatfelettim letagad,és az ismerős francia érzés, mikaz illúzió…

Ahogy pengetém a Lantot, akár lélekhúrt,a Mindenség egy szelete tudatomba hullt -oh, az Igazság apró darabja! Árnyékvilág a létünk,arra kárhoztatván, hogy hologramként éljünk,a Valóságnak csak kivetüléseként, néha hozzákonyítva e létezésiszintnek törvényeihez, ám tévedésifaktorunk az Egészre…

Ragyog, ragyog előttem az út,kopár betonösvény a semmibe. Éji fagy telepedett a bőrealá, beitta magát sejtjeibe. Szegélyén szikkadt gazoktólölelve korhadt fák strázsálnak, s fénye különös derengéstkölcsönöz halott aurámnak, akárha a holdnak lelkeköltözött volna belém, megtisztítva a vörös…

Egy hatalmas, kies rét közepén hever ez a több ezer éves megalitikus építmény. A déli napfény ragyogóan vonja be az óriási kőtömböket, a tájat nyári meleg perzseli. Lágy szellő susogja a múlt dalait a csiszolt sziklák között járva. Igazi békesség. Madarak trilláznak odafent az égen, s kicsit…

Ülök, s az unalom csöndjét hallgatom.A szürke hétköznapok bezárják tudatom,s érezni vélem ahogy elpusztulsok gondolatom -a vakságnak esnek áldozatul. Nem bírom! Hogyan élhet ilyen emberiség?Ilyen buta, közönyös, korlátolt csordanép?Már az is említésre méltó,ha valaki nem egész nap tévét nézhanem…

Szeretem a nyarat. Valahogy nyugalommal tölt el, ahogy az égre tekintve csak egy-két bárányfelhőt látok, amint a kékségben úszkálnak, a nap pedig ragyogóan süt le rám meleg fényével. Ilyenkor szeretek távol lenni az emberektől és egyszerűen csak élvezni a létezést. Csak a pillanatban élni. Egy…

Olyan, mint a csillagkapu – gondoltam fintorogva, miközben a közel két méter átmérőjű, kör alakú építményt szemléltem. Szorosan illeszkedett a mögötte lévő sziklafalhoz, és körben, szép sorrendben különös jelek sorakoztak rajta. Vajon Brad Wright látta valaha ezt a furcsa szerkezetet mielőtt megírta…