Kivetülés

Csobogó víz a némaságban. Sötét hely ez.
Odakint milliárd lélek révedez,
s hiszik, hogy élnek.
Bűneik fejében megváltást remélnek.

Ítélkeznek, hisz' hiszik: ítéltetnek.

Forr a sötétség. Készen áll.
Pusztító útjára indul a döghalál,
s a Csillagot koromfelhő takarja el.
Nem nyújt védelmet többé a Jupiter.

Amint fent, úgy lent, s amint
bent, úgy kint.
Ősi bölcsesség szava
helyett részegít a matéria szaga.

Csak a víz csobog a sötét némaságban.
Forrás ez, bár senki nem leli.
Igaz, nem is keresi.

vers élet kortárs társadalomkritika elmélkedés sötétség versek elvont

Szólj hozzá