Steampunk versike
Holdfényes, csöndes éjszaka.
Fél tizenkettőt üt a toronyóra.
E hatalmas, ódonnak festő toronyban
gőzgépek zakatolása hallatik ritmusossan,
s lassacskán finom füst száll föl
a gótikus, czifrán díszített épületekböl.
Ékesen mívelt, sok apró fogaskerék
forgatja halkan a tér közepi szökőkút vizét,
s a macskaköves, szűk utcácskák
némán ásítnak, s rajtuk: fekete macskák
kecsesen osonó családja.
Puha tappancsaik, mint az éjszaka palástja.