Van egy álmom:
egy képtelen, őrült álom,
hogy a halál nem a vég,
s az elmúlás röpke semmiség.

Szeretném, ha így lenne,
hogy ha majd az életet elfeledve
repülök világokon át,
érezhessem a remény simogató sugarát.

S e remény szava: örökké.
Remény, mely minden elfeledett léleké,
kik emlékek ködében élve
várnak a sötét, feneketlen ürességre.

Szeretném hinni, hogy az élet örök,
s hogy a halál egy ajtó, melyen ha áttörök,
a nihil helyett egy új kezdet vár,
hiszen az egész világ egy keringőt jár.

Igen, van egy nagy álmom:
egy képtelen és őrült álom,
hogy a halál közel sem a vég -
és az elmúlás csak egy röpke semmiség.