Bűnös örökség - IV.

 

Harmadik átvezető

 

NARRÁTOR

(jön) Szegény Athan, gondolhatnánk most,

Milyen messzire utazott a semmiért,

Mert hitte, hogy a boldogságához

Elég, ha koldul egy kis kenyérért.

Micsoda ártatlanságra valló nézetek!

Lerí róla, hogy bezárva élt eddig,

S látszik, hogy soha nem kellett

Küzdenie valamiért semeddig.

Hát most itt van, bár elbujdosott

Messzire, szinte láthatatlan,

Mégis megtalálta azt a világot

Ami miatt lett oly hajthatatlan.

Vagy ez a világ talált őrá?

Talán sorsa volt, hogy ide térjen?

Vajon miért támadhatott rá

A bérgyilkosra az ő gyenge erejében?

A lányt akarhatta megvédeni, de minek?

Hiszen nem is ismerte akkor még

És most se tud róla egyebet

Minthogy apja a nagy maffiavezér.

Nem gondolkozott csak cselekedett

Ám mégis mi hajtotta belül?

Miért, mi nagy oka lehetett,

Hogy megszólaljon benne a harci kürt?

Kérdések bizony, sok kérdés,

Amiket megválaszolni talán könnyű,

De az irányító sötét, múltbeli háttér

Megmutatja: az igazság soha nem egyszerű.

 

IV. szín

 

Russel, a maffiavezér irodája, igényesen és előkelően díszítve.

Középen egy dolgozóasztal, az egyik oldalán két üres szék, a másik oldalon ül maga Russel.

Mögötte a falon egy esküvői kép lóg, jobbra pedig egy nagy, antik állóóra.

Egy könyvet olvas éppen amikor Khya kíséretében belép Athan, majd a testőr magukra hagyja őket

 

RUSSEL

(hűvös közönnyel) Kedves ifjú, légy üdvözölve,

Kérlek, telepedj le az egyik székre.

Megbeszélnivalóm van veled

Azután pedig megvitatjuk az életed.

 

ATHAN

Üdv Russel, főnöke a bűnnek,

Hiába a szó, nem ijesztesz meg.

Tudom ki vagy, hallottam a híred,

De inkább állok, nem foglalok helyet.

 

RUSSEL

Merész vagy, és talán botor;

Így beszélsz, pedig tudod ki vagyok.

Viszont megmentetted a lányomat

És ezért kifejezem hálámat,

Mert sok mindent mondhatnak, de a lányom

A legnagyobb kincs nekem a világon.

Nincs más dolog, ami engem éltet

Csak, hogy neki biztosítsak jólétet

S ezért hidd el, bármire képes vagyok:

Ha kell, ezer embert is lekaszabolok.

 

ATHAN

Nem vagy más, csak véreskezű zsarnok,

És mondanék még mást is, de hagyjuk,

Mert furdal a kíváncsiság, hogy mi okból

Hozattál ide a békés kávézóból.

 

RUSSEL

(az asztalra csap) Pontosan azért, mert nem békés!

Ryshiára támadt a nagy ellenség!

A Perduellis-család régóta keresi

Módját annak, hogy magának megszerzi

A mi üzelmeink jövedelmének részét

S már aljas módszerekkel követeli pénzét.

Ezért is állítottam legjobb gyilkosomat

Gyermekem mellé, hogy őt megóvjam

Ha netán a következő támadás

Magára a villára zúdulna rá.

 

ATHAN

Értem mit mondasz, mégse világos,

Hogy mi közöm ehhez a durva világhoz.

 

RUSSEL

Akkor jól figyelj! Alkut ajánlok

Különben már rég járnád a másvilágot.

Szemtanúja voltál egy rövid harcnak

És mi mindig eltemetjük a tanúkat.

Ám te megvédelmezted Ryshia életét

Így kicsikartál magadnak még egy esélyt,

Hogy bizonyíthasd rátermettségedet

És talán megkíméljük az életedet.

 

ATHAN

Én nem vagyok bűnöző!

 

RUSSEL

Miért, tán félsz a törvénytől?

Ebben a városban az van, amit mondok

S akik ellenem vannak mind bolondok!

Te esélyt kaphatsz, szabadon választhatsz,

Nem mellesleg pedig, tetszel a lányomnak.

Nem tudom ki vagy és honnan jöttél,

De Ryshia egy makacs nőszemély,

És még nem volt férfi, akiről úgy beszélt volna

Ahogyan a kettőtök találkozását eldanolta.

Ha megalkuvunk, nem állok közétek.

 

ATHAN

(megfontoltan) Igazán csábító feltételek.

Ám mégis el kell utasítsalak,

Engem nagyobb erők hajtanak,

Mintsem holmi családalapítás.

Érteni akarom, mi maga a tudás!

Elmélyülnék fenyők zöld erdejében,

Sétálgatnék egy vulkán közepében,

És a tudásommal hatalmasat tenni:

Az egész emberiséget jó útra terelni!

Ugyan mit adhatsz te, mi ezzel összecseng?

 

RUSSEL

(kissé gúnyosan) Magát a célt, mint ősrégi könyveket!

Azt hiszed, csak buta ösztönlény vagyok

Aki műveletlen, s tán írni se tud?

Nekem van a legnagyobb könyvtáram

Egész Ausztrál-Óceániában!

Vannak kortárs szerzők könyvei,

És megtalálhatók a régi nagy bölcsek művei:

Fordítások, tekercsek, és néhány eredeti példány,

Miknek egy darabja is kisebb vagyont traktál.

Soroljam még, vagy elég lesz?

 

ATHAN

(csodálkozva és lelkesen) Csak azt mondd, mikor kezdhetek!

Ha bejárást biztosítasz nekem e csodák közé

Úgy elfogadlak téged igaz főnökömmé!

 

RUSSEL

(elégedetten) Pontosan ezt akartam hallani,

Add a kezed végsőt parolázni!

 

kezet fognak, Russel nem enged a szorításból

 

RUSSEL

Az első és legfontosabb feladat,

Hogy leteszteljük megbízhatóságodat.

Eric, aki készítette lányomnak a kávét

Nem érheti meg a holnapi napkeltét.

Parancsolom, hogy öld meg őt,

Azután elolvashatod az összes bölcselőt.

 

Russel elengedi Athan kezét és kimegy, Athan lemerevedve áll

 

ATHAN

(dermedten) Ily könnyen osztogatja a halált?

Hiszen emberéletről van szó!

Hát mindenki lelke megkapható?

Bevallom, ha más lenne a célpont,

Talán nem is lenne ekkora gond

És holnapra magam is gyilkos lennék,

Hogy olvashassam igaz szavak ihletét.

Igen, bizisten úgy lenne,

Hiszen ez csekély árat jelentene,

Ha évek múltával jobbá tenném a világot

Egy gyilkosság már nem okozna bánatot.

Ám Eric, ki ételt és paplant adott nekem…

Nem tehetem, nem, nem és nem!

 

Athan fel-alá kezd járkálni, majd tekintete megakad az esküvői képen

 

ATHAN

Hát ez meg mi a fene?

Jézusom, a szüleim esküvője!

 

nyílik az ajtó, Ryshia lép be, és mosolyogva lép oda Athanhoz

 

RYSHIA

De örülök, hogy látlak!

Beszéltél már az apámmal?

 

ATHAN

Igen, váltottunk egy-két szót

Ami beszélgetésnek aligha mondható.

Inkább alkut kötöttünk, de még milyet!

 

RYSHIA

Ne aggódj, apámmal csak alkudni lehet.

Ám nem is ezért kerestelek,

Hanem, hogy kifejezzem köszönetemet.

Ha te nem vagy ott, én most nem vagyok itt,

És Sydneyben iszonyú háború kezdődik.

Engedd meg, hogy bemutatkozzam:

A nevem Ryshia Proditio.

 

ATHAN

Mily szép név, nincs hozzá fogható!

Ahogyan vakító gyönyöröd

Is férfiszemekért könyörög.

Az én nevem Athan, a senki.

 

RYSHIA

Ebben a senkiben bátor szívet lelni,

És szerencsés lesz majd az a leányzó

Kiért e szív lesz hevesen dobbanó.

Mondd, hogy hálálhatnám meg?

 

ATHAN

(elgondolkodva) Olyat köszönsz, amit nem tettem meg.

A te támadód engem is odébb söpört

És végül a testőröd ütötte le őt,

Szóval én nem tettem igazán semmit

Mégis mindenki hősként említ.

 

RYSHIA

(mosolyogva) Egy nemes szív nem kérkedik

És az igazi hős sose dicsekszik.

Tudom mi történt, magam is láttam,

De ha nem ugrasz rá, meghalunk mindahányan;

Nem hagynak szemtanúkat a Perduellisek.

 

ATHAN

Ez bevett maffiaszokás lehet…

 

Athan elmereng, szeme újra a falon lévő képre téved

 

ATHAN

Kérlek mondd, miért van itt ez a kép?

 

RYSHIA

Mert a nagybátyám rajta a férj.

Ő volt apám mostohafivére,

A nő apjának pedig apám a sofőrje.

 

Athan lassan nekidől az íróasztal szélének

 

ATHAN

(döbbenten csodálkozva) Ezzel most azt akarod mondani,

Hogy Russel fogadott testvére itt ez a férfi,

És annak a nőnek az apja

Volt a te apád munkáltatója?

 

RYSHIA

(zavartan) Nos igen, röviden ennyi,

De az igazságot, hidd el, nem akarod tudni.

 

Ryshia az állóórára néz, majd közelebb lép Athanhoz

 

RYSHIA

Tehát mivel mutathatom ki a hálámat?

 

közvetlenül a fiú elé lép

 

RYSHIA

Mi az, amit szíved kívánhat?

 

a lány Athan szájához hajol aki kissé hátrahúzódik, a szájukat csak néhány centi választja el

 

ATHAN

Egy ilyen szépségtől bármit elfogadok.

 

Ryshia lehunyja a szemét és olyan közel hajol, hogy a szájuk már szinte összeér, Athannak azonban ismét megakad a tekintete az esküvői képen és újra elmereng

néhány másodperc múltán a lány kinyitja a szemét és zavarba jötten vonul vissza

 

RYSHIA

Találkozzunk két nap múltán

A könyvtárban kora délután.

 

Ryshia sarkon fordul és távozik, Athan még mindig az asztalnak támaszkodik

 

ATHAN

(mintegy feleszmélve) Ó, én ostoba barom!

Hogy sikerült elszalasztanom?

Ezt az alkalmat hogy hagyhattam ki?

Kicsit több ésszel lehetnék akár sültkrumpli!

Itt van ez a lány, csodálatos, gyönyörű szép,

Aki rám pazarolta életének néhány percét,

És megkaphattam volna életem legelső csókját

Amit bizonyosan fűtött szerelem itatott volna át!

Ám ez a kép… és a történet…

Hiszen az én nagyapám volt az öreg

Akinek Russel volt egykor a sofőrje…

Az én papám volt az ausztrál bűn feje!

(járkálni kezd) És Russel pedig apámnak a fogadott fivére

Aki a szüleim esküvőjét mészárolta le,

Hogy megszerezze magának a hatalmat…

Ám keményfából faragták nagyapámat

És szembe szállt az ifjú titánnal, de végül

Börtönbe került s talán azóta is ott ül.

(elgondolkozik) Na és Eric fia!

A szüleim hű barátja

Aki ha nincsen, talán én sem élek,

Önnön halálával menekítette meg őket.

Hát ily szörnyű az igazság? Ilyen borzasztó?

Még szerencse, hogy minden mulandó!

Ez mind a múltnak kicsiny része,

Én viszont a jelen…

Csak Ryshia ne lenne!

Elbűvölt ez a lány, muszáj őt látnom,

És ajkait akarom érezni a számon!

De miket is képzelek! Hiszen az ő apja

Lett szüleimnek majdnem gyilkosa

És olyan vér lüktet a lány szívében

Amely sejtjeiben nem létezik kegyelem.

(dühösen) Miért, miért történik ez?

A világot akartam kiismerni

Nem pedig a családi múltat bolygatni,

Most pedig itt vagyok nyakig a közepén

És senki nem tud róla, egyedül én,

A feladatom pedig, hogy megöljem

Azt, aki menedéket adott nekem

Különben engem ér el a csúf végzet

És senki nem fogja hallani ezt az egészet!

 

rövid hatásszünet

 

Az egyedüli dolog, ami visszatart még,

Hogy talán bosszút állhatok nagyapámért

Akivel Russel olyan csúnyán elbánt

És elvette tőle az egész családját…

Ám nem tudok szabadulni Ryshiától…

Hah, rohadjon meg minden, maffiástól!

 

kiviharzik

társadalomkritika dráma bűnös örökség

Szólj hozzá