Bűnös örökség - IV.
Harmadik átvezető
NARRÁTOR
(jön) Szegény Athan, gondolhatnánk most,
Milyen messzire utazott a semmiért,
Mert hitte, hogy a boldogságához
Elég, ha koldul egy kis kenyérért.
Micsoda ártatlanságra valló nézetek!
Lerí róla, hogy bezárva élt eddig,
S látszik, hogy soha nem kellett
Küzdenie valamiért semeddig.
Hát most itt van, bár elbujdosott
Messzire, szinte láthatatlan,
Mégis megtalálta azt a világot
Ami miatt lett oly hajthatatlan.
Vagy ez a világ talált őrá?
Talán sorsa volt, hogy ide térjen?
Vajon miért támadhatott rá
A bérgyilkosra az ő gyenge erejében?
A lányt akarhatta megvédeni, de minek?
Hiszen nem is ismerte akkor még
És most se tud róla egyebet
Minthogy apja a nagy maffiavezér.
Nem gondolkozott csak cselekedett
Ám mégis mi hajtotta belül?
Miért, mi nagy oka lehetett,
Hogy megszólaljon benne a harci kürt?
Kérdések bizony, sok kérdés,
Amiket megválaszolni talán könnyű,
De az irányító sötét, múltbeli háttér
Megmutatja: az igazság soha nem egyszerű.
IV. szín
Russel, a maffiavezér irodája, igényesen és előkelően díszítve.
Középen egy dolgozóasztal, az egyik oldalán két üres szék, a másik oldalon ül maga Russel.
Mögötte a falon egy esküvői kép lóg, jobbra pedig egy nagy, antik állóóra.
Egy könyvet olvas éppen amikor Khya kíséretében belép Athan, majd a testőr magukra hagyja őket
RUSSEL
(hűvös közönnyel) Kedves ifjú, légy üdvözölve,
Kérlek, telepedj le az egyik székre.
Megbeszélnivalóm van veled
Azután pedig megvitatjuk az életed.
ATHAN
Üdv Russel, főnöke a bűnnek,
Hiába a szó, nem ijesztesz meg.
Tudom ki vagy, hallottam a híred,
De inkább állok, nem foglalok helyet.
RUSSEL
Merész vagy, és talán botor;
Így beszélsz, pedig tudod ki vagyok.
Viszont megmentetted a lányomat
És ezért kifejezem hálámat,
Mert sok mindent mondhatnak, de a lányom
A legnagyobb kincs nekem a világon.
Nincs más dolog, ami engem éltet
Csak, hogy neki biztosítsak jólétet
S ezért hidd el, bármire képes vagyok:
Ha kell, ezer embert is lekaszabolok.
ATHAN
Nem vagy más, csak véreskezű zsarnok,
És mondanék még mást is, de hagyjuk,
Mert furdal a kíváncsiság, hogy mi okból
Hozattál ide a békés kávézóból.
RUSSEL
(az asztalra csap) Pontosan azért, mert nem békés!
Ryshiára támadt a nagy ellenség!
A Perduellis-család régóta keresi
Módját annak, hogy magának megszerzi
A mi üzelmeink jövedelmének részét
S már aljas módszerekkel követeli pénzét.
Ezért is állítottam legjobb gyilkosomat
Gyermekem mellé, hogy őt megóvjam
Ha netán a következő támadás
Magára a villára zúdulna rá.
ATHAN
Értem mit mondasz, mégse világos,
Hogy mi közöm ehhez a durva világhoz.
RUSSEL
Akkor jól figyelj! Alkut ajánlok
Különben már rég járnád a másvilágot.
Szemtanúja voltál egy rövid harcnak
És mi mindig eltemetjük a tanúkat.
Ám te megvédelmezted Ryshia életét
Így kicsikartál magadnak még egy esélyt,
Hogy bizonyíthasd rátermettségedet
És talán megkíméljük az életedet.
ATHAN
Én nem vagyok bűnöző!
RUSSEL
Miért, tán félsz a törvénytől?
Ebben a városban az van, amit mondok
S akik ellenem vannak mind bolondok!
Te esélyt kaphatsz, szabadon választhatsz,
Nem mellesleg pedig, tetszel a lányomnak.
Nem tudom ki vagy és honnan jöttél,
De Ryshia egy makacs nőszemély,
És még nem volt férfi, akiről úgy beszélt volna
Ahogyan a kettőtök találkozását eldanolta.
Ha megalkuvunk, nem állok közétek.
ATHAN
(megfontoltan) Igazán csábító feltételek.
Ám mégis el kell utasítsalak,
Engem nagyobb erők hajtanak,
Mintsem holmi családalapítás.
Érteni akarom, mi maga a tudás!
Elmélyülnék fenyők zöld erdejében,
Sétálgatnék egy vulkán közepében,
És a tudásommal hatalmasat tenni:
Az egész emberiséget jó útra terelni!
Ugyan mit adhatsz te, mi ezzel összecseng?
RUSSEL
(kissé gúnyosan) Magát a célt, mint ősrégi könyveket!
Azt hiszed, csak buta ösztönlény vagyok
Aki műveletlen, s tán írni se tud?
Nekem van a legnagyobb könyvtáram
Egész Ausztrál-Óceániában!
Vannak kortárs szerzők könyvei,
És megtalálhatók a régi nagy bölcsek művei:
Fordítások, tekercsek, és néhány eredeti példány,
Miknek egy darabja is kisebb vagyont traktál.
Soroljam még, vagy elég lesz?
ATHAN
(csodálkozva és lelkesen) Csak azt mondd, mikor kezdhetek!
Ha bejárást biztosítasz nekem e csodák közé
Úgy elfogadlak téged igaz főnökömmé!
RUSSEL
(elégedetten) Pontosan ezt akartam hallani,
Add a kezed végsőt parolázni!
kezet fognak, Russel nem enged a szorításból
RUSSEL
Az első és legfontosabb feladat,
Hogy leteszteljük megbízhatóságodat.
Eric, aki készítette lányomnak a kávét
Nem érheti meg a holnapi napkeltét.
Parancsolom, hogy öld meg őt,
Azután elolvashatod az összes bölcselőt.
Russel elengedi Athan kezét és kimegy, Athan lemerevedve áll
ATHAN
(dermedten) Ily könnyen osztogatja a halált?
Hiszen emberéletről van szó!
Hát mindenki lelke megkapható?
Bevallom, ha más lenne a célpont,
Talán nem is lenne ekkora gond
És holnapra magam is gyilkos lennék,
Hogy olvashassam igaz szavak ihletét.
Igen, bizisten úgy lenne,
Hiszen ez csekély árat jelentene,
Ha évek múltával jobbá tenném a világot
Egy gyilkosság már nem okozna bánatot.
Ám Eric, ki ételt és paplant adott nekem…
Nem tehetem, nem, nem és nem!
Athan fel-alá kezd járkálni, majd tekintete megakad az esküvői képen
ATHAN
Hát ez meg mi a fene?
Jézusom, a szüleim esküvője!
nyílik az ajtó, Ryshia lép be, és mosolyogva lép oda Athanhoz
RYSHIA
De örülök, hogy látlak!
Beszéltél már az apámmal?
ATHAN
Igen, váltottunk egy-két szót
Ami beszélgetésnek aligha mondható.
Inkább alkut kötöttünk, de még milyet!
RYSHIA
Ne aggódj, apámmal csak alkudni lehet.
Ám nem is ezért kerestelek,
Hanem, hogy kifejezzem köszönetemet.
Ha te nem vagy ott, én most nem vagyok itt,
És Sydneyben iszonyú háború kezdődik.
Engedd meg, hogy bemutatkozzam:
A nevem Ryshia Proditio.
ATHAN
Mily szép név, nincs hozzá fogható!
Ahogyan vakító gyönyöröd
Is férfiszemekért könyörög.
Az én nevem Athan, a senki.
RYSHIA
Ebben a senkiben bátor szívet lelni,
És szerencsés lesz majd az a leányzó
Kiért e szív lesz hevesen dobbanó.
Mondd, hogy hálálhatnám meg?
ATHAN
(elgondolkodva) Olyat köszönsz, amit nem tettem meg.
A te támadód engem is odébb söpört
És végül a testőröd ütötte le őt,
Szóval én nem tettem igazán semmit
Mégis mindenki hősként említ.
RYSHIA
(mosolyogva) Egy nemes szív nem kérkedik
És az igazi hős sose dicsekszik.
Tudom mi történt, magam is láttam,
De ha nem ugrasz rá, meghalunk mindahányan;
Nem hagynak szemtanúkat a Perduellisek.
ATHAN
Ez bevett maffiaszokás lehet…
Athan elmereng, szeme újra a falon lévő képre téved
ATHAN
Kérlek mondd, miért van itt ez a kép?
RYSHIA
Mert a nagybátyám rajta a férj.
Ő volt apám mostohafivére,
A nő apjának pedig apám a sofőrje.
Athan lassan nekidől az íróasztal szélének
ATHAN
(döbbenten csodálkozva) Ezzel most azt akarod mondani,
Hogy Russel fogadott testvére itt ez a férfi,
És annak a nőnek az apja
Volt a te apád munkáltatója?
RYSHIA
(zavartan) Nos igen, röviden ennyi,
De az igazságot, hidd el, nem akarod tudni.
Ryshia az állóórára néz, majd közelebb lép Athanhoz
RYSHIA
Tehát mivel mutathatom ki a hálámat?
közvetlenül a fiú elé lép
RYSHIA
Mi az, amit szíved kívánhat?
a lány Athan szájához hajol aki kissé hátrahúzódik, a szájukat csak néhány centi választja el
ATHAN
Egy ilyen szépségtől bármit elfogadok.
Ryshia lehunyja a szemét és olyan közel hajol, hogy a szájuk már szinte összeér, Athannak azonban ismét megakad a tekintete az esküvői képen és újra elmereng
néhány másodperc múltán a lány kinyitja a szemét és zavarba jötten vonul vissza
RYSHIA
Találkozzunk két nap múltán
A könyvtárban kora délután.
Ryshia sarkon fordul és távozik, Athan még mindig az asztalnak támaszkodik
ATHAN
(mintegy feleszmélve) Ó, én ostoba barom!
Hogy sikerült elszalasztanom?
Ezt az alkalmat hogy hagyhattam ki?
Kicsit több ésszel lehetnék akár sültkrumpli!
Itt van ez a lány, csodálatos, gyönyörű szép,
Aki rám pazarolta életének néhány percét,
És megkaphattam volna életem legelső csókját
Amit bizonyosan fűtött szerelem itatott volna át!
Ám ez a kép… és a történet…
Hiszen az én nagyapám volt az öreg
Akinek Russel volt egykor a sofőrje…
Az én papám volt az ausztrál bűn feje!
(járkálni kezd) És Russel pedig apámnak a fogadott fivére
Aki a szüleim esküvőjét mészárolta le,
Hogy megszerezze magának a hatalmat…
Ám keményfából faragták nagyapámat
És szembe szállt az ifjú titánnal, de végül
Börtönbe került s talán azóta is ott ül.
(elgondolkozik) Na és Eric fia!
A szüleim hű barátja
Aki ha nincsen, talán én sem élek,
Önnön halálával menekítette meg őket.
Hát ily szörnyű az igazság? Ilyen borzasztó?
Még szerencse, hogy minden mulandó!
Ez mind a múltnak kicsiny része,
Én viszont a jelen…
Csak Ryshia ne lenne!
Elbűvölt ez a lány, muszáj őt látnom,
És ajkait akarom érezni a számon!
De miket is képzelek! Hiszen az ő apja
Lett szüleimnek majdnem gyilkosa
És olyan vér lüktet a lány szívében
Amely sejtjeiben nem létezik kegyelem.
(dühösen) Miért, miért történik ez?
A világot akartam kiismerni
Nem pedig a családi múltat bolygatni,
Most pedig itt vagyok nyakig a közepén
És senki nem tud róla, egyedül én,
A feladatom pedig, hogy megöljem
Azt, aki menedéket adott nekem
Különben engem ér el a csúf végzet
És senki nem fogja hallani ezt az egészet!
rövid hatásszünet
Az egyedüli dolog, ami visszatart még,
Hogy talán bosszút állhatok nagyapámért
Akivel Russel olyan csúnyán elbánt
És elvette tőle az egész családját…
Ám nem tudok szabadulni Ryshiától…
Hah, rohadjon meg minden, maffiástól!
kiviharzik