Magányosság, néma peron,
neonfényű, sivár beton.

Üres pad a lámpafényben, szemben,
tehervonat dübörgése zúg mögöttem.

Fúj a szél is, halkan simogat,
akár az elmúlás, ha karjaival kutat.

Az ég holdtalan, csillagtalan sötét felleg,
mint a purgatórium, ha befogad egy bűnös lelket.

Este van már. Otthonról elszakadtam,
de vajon vár-e valami a távolban?