Langy napsütés borul a portára,
szellő úszik azúrcsupasz égen,
az előkertben alszanak a tacskók,
s hangya vánszorog betonkerítésen.

A vén diófa renyhén bólogat, árnyában
fejét tollába temetve gácsér szundít,
s míg egyik párja úgyszint, másik
asszonya csőrével vizet merít.

A tyúkok is pihennek, gubbadva,
elvétve hallik néhány kotkodács,
s mint szurokcsillag villan a fény
az Ayam Cemani éjsötét taraján.

Galambok repülnek versenyt a fóliasátor felett,
zöld dallam lüktet ágain a gyümölcsfáknak,
a szomszéd veteményei közt négy tappancs oson,
s a távolból tücskök zsizsgő ciripje árad.