Szépségük tán istennőkhöz lenne méltó,
ám lelkük helyén nincsen, csak egy fekete tó.

Fekete tó, hullámai is sötétek,
mégis hívogatnak e feneketlen mélységek,

csalnak, húznak; ígérnek, hogy élvezni fogom -
s meddig tud ellenállni gyönge tudatom?

Szépségük tehát végtelen: határtalan, csillogó,
s testük idomaival egy eunuch is felizgatható.

Érzem, hogy szét akarnak tépni,
s mint húsomból, úgy lelkemből is lakmározni,

de életben tartva, hogy szívem amíg dobban,
ne szeressen soha mást, se élve, se holtan.

S jönnek hozzám, csábítanak, rám másznak,
én pedig nem tudok ellenállni a kéjvágynak,

hogy visszautasítsam a Sötétség Angyalait -
hát hagyom magam, amíg testemet kényeztetik,

s ha élvezem, hát mit is számít a lélek?
Mit számít?... hiszen kielégítenek!