Csak egy kibaszott trip az egész. A racionalitás
mátrixa, zászlaján a jelszóval: konvencionalitás.
Ám néha.. az a sok apró, éji nesz,
s azok a bizonyos gyanús árnyak..

Érzem, hogy értem suhognak az angyalszárnyak.

A hangok, miket a tudatfelettim letagad,
és az ismerős francia érzés, mik
az illúzió falait egyre csak bontják -
ám súlyos márványfedél őrzi a tűzmadár hantját.

Csak egy rohadt trip az egész! Korlátolt
világban korlátlanokat álmodunk - nem ésszerű
tehát a feltételezés, hogy egy korlátlan
világban élő énünk képzeleg minket korlátok
közé? S ha így van, úgy törvényszerű,
hogy ezt tekintjük kizárólagos valónak,
akár éjszakai látomásainkban a képeket..

Mi lesz.. Oh, mi lesz, ha majd valaki
megfejti a képletet?