Koszos ablakokon át szűrődik be a holdvilág az otthonokba. Fekete bársonyon szikrázó fénypontok melódiája csendül, mélysége betölti a lakónegyed legtávolabbi zugát is. Pajtásaim kémények és tetőcserepek. Szűkös padlásszobám tárt ablakkal ásít felém, kérlelve, hogy bújjak vissza karjaiba, ám nekem…

Látom.. látom fátylait a démonoknak,amint az utamat szegélyező mágiafalain túl fel-felvillannak,s hallom, ahogy számos pária lélek sikolt fel a csendben -hangjaik bús ekhót vernek,s én foszló bőrlebernyegbenkuporodom tábortüzemnek vigaszt nyújtó lángjaihoz.A távolban Masshu ősöreg…

Kántáló ének zeng a csillagfényben. A bőrdobokon csattanó ütők szilaj visszhangot vernek a tajgán, megremegtetve az ezüstbe burkolózott tűleveleket, míg a harcosok meztelenül lejtik pogány táncukat. Vaskos izomkötegeket és telt idomokat borít misztikus ragyogásba a ropogó tűz fénye, s az alkoholtól…

Az éjszakai szérűn vad szél vágtat át,megremegtetve mindahány környező kalyibát,mik nem félik már az Időnek béresét,s a múltról düledezve mondanak egy rémmesét. Élettelen testük pókhálóktól ásítva nyög,mint megannyi ütött-kopott rög,melyek ráncai közt át meg átsuhan az őrjítő némaság,míg komoran…

Foszló árnykép romos tornyai ostromolják az éjjeli égboltot. Falain nem harsan csatakiáltás, bástyái omolva alusszák századokon átívelő álmaikat. Kastély volt valaha, nemesek lakhelye, pompás udvartartással és zenétől és kacagástól zengő díszvacsorákkal. Csontjai most kopár holdvilág fényét isszák.…

Aranyos parasztházbanhajtottam álomra fejemet.Majd megérkezett a vihar -akár egy pokolbéli üzenet. Zúgott a széls a falombokat húzta,irdatlan záporesőa veteményest túrta. Borzasztó orkáncsapott le reánk,mely nem kíméltcsirkét, ólat, kutyát. Másodpercenként villant az égszinte fényt adva az…

Ha leszáll az éj,Ő az utcákat járja.Köd lengi körül,mint nőket a bája. Hosszú, csuklyás köpenyesiklik a föld fölött,hiszen ez a lénynem e világhoz kötött. Sötét csizmája ki tudjamilyen bőrből lehet,minek szegélyén jeleksorakoznak: démoni üzenet. Magányosan sétál,megfontoltan, lassan.Minden…

Elias ijedten feküdt az ágyában. Az apja megint részeg volt és az anyjával kiabált. A kisfiú tisztán hallotta az egészet, holott a szülei a földszinti nappaliban voltak, ő pedig a szobájában az emeleten. Cintia hamar lefektette őt, hiszen sejtette, hogy a ház ura ismét részegen fog hazatérni, Carlos…

Egy fiatal srác aludt békésen az ágyában, tudatalattija az aznapi kimerültség és az egész hetes stressz álmokon keresztüli feldolgozásán fáradozott. A panel és a teljes szomszédság is csendes volt, a lépcsőházban szinte hallani lehetett, ahogy a falfesték egybeszáradt rétege észrevehetetlen…

Ez egy nagyon rossz döntés volt – gondoltam a vezér távolodó alakját figyelvén, amint eltűnik a fák tengerén. Ő most a hegyekbe megy, hogy megkeresse az isteneket, és ha ők méltónak találják rá, befogadják maguk közé. Nagy dicsőség, amit meg is érdemel, de sokkalta jobbság lett volna, ha velünk…