Csillagok ködének puhasága,
A születő atomok forrósága.

Irtózatos robbanás, hatalmasnyi kavalkád:
új égitest díszíti az univerzum halhatatlan bársonyát.

Izzik, s teli van élettel.
A környező aszteroidákat magához vonzza el.

Majd telik az idő, évmilliók.
Lassan pályára áll, s folyvást körbe forog.

Nem is tehet máshogy, ez az ő dolga.
Aki nála hatalmasabb, az mind őt húzza.

Végtelen keringő, sosincsen megállás.
Némán várja, hogy jöjjön a megváltás.

Ami el is jön - az elmúlás alakjában.
Ha lejárt az ideje, magába roskad a végzetre vártan.

Összeomlik belülről, átalakul,
fehér törpeként vakító fényesen, de porba hull,

s végül rettenetes, romboló robajjal
pusztul el, s hűlt helyén már köd kavar.

Ezek a generációk; meghalnak s születnek.
E magasztos égitestek az emberek...

Csillagok ködének puhasága,
A születő atomok forrósága.