Akár egy indákkal szőtt könyvecske,
olyan a létezés, a sors szele,
mély, csavaros, sötét verem,
kusza, tüskékkel telt rejtelem,
szépséges fájdalommal tarkítva,
s kegyetlen boldogsággal gazdagítva.

Sátán és Isten: két cimbora,
írják a mesét, bort koccintva,
angyaltollal és démonvérrel
alkotják teli a világot élettel:
szerelmeket bús haragra dúlva,
s vörös dühöt szeretetre gyújtva.

Megírják ők, hogy nappalra éj jön,
és a sötétséget hajnali fényözön
váltja fel, hogy e mámort aztán
egy rövid, szél fútta tánc után
az elmúlás feketéllő fellege
alkonyi, puha érintéssel borítsa be.