Ne várj tőlem frázist, se üres locsogást -
csak húzz fel, mint egy pokolgépet
és élvezd a robbanást:

keringőt jár egymással
az ösztön és a romantika,
hullámozzunk az élet húrjain,
mint Gregorián és Gótika.

Csak őrjíts meg! Őrjíts újra
meg újra, s könny áztatta
csókok között esküdj fel nekem:
esküdj mindenre, mi szentségtelen,
hogy elpusztíthatlak téged, kedvesem.

Elpusztítlak foggal és körömmel,
vértől csöpögő ajkkal, kéjes örömmel,
hiszen a szenvedély és gyengédség
édes ikrei egymásnak,
így a mértékletesség is csupán
egy nevetnivaló káprázat..

Induljunk hát hadba,
kézenfogva, egymás ellen,
mert bár egy az érme,
de kettő rajt a jellem,

uszítsuk hát egymást
egymás kibaszott torkára -
végül Isten vérével írunk majd záró-
akkordot egy világrengető kottára.