Mi lenne, ha nem lenne,
S mi volna, ha mégis?
Hogy léteznél, ha nem lennél?
Mint egy elbaszott hipotézis.

Ha nem lenne a teg- és holnap,
Ugyan mit érne a ma?
Miét csahol az eb,
Ha nincs miért ugatnia?

Hát egyszerűen, mert: kutya.

Miért múlik el
a pillanat? Pedig nem
ő - mi múlunk el.

Az újrakezdés angyala vagyok.
Mélán szőtt álmok büszke mentora.
Varázslattal hintek be esős estéket,
és reménnyel itatok át
egy könnyektől terhes, ódon zongorát.

Egy korty késő éjszakai kávé vagyok.
Szívek horizontba vesző ábrándja.
Utcalámpák derengésén megfoganó
ihlet vagyok. Egy elsuttogott
szerelmi vallomás.

Álmok árnyéka vagyok. A majdani Eszmény
magja. A Pillanat. Ablakon legördülő
esőcsepp vagyok. Farkasok vonyítása.

Ott vagyok a friss ...

Rózsaszínű erdő, fent a telihold ragyog,
klisés cukormáz és púderes angyalok,
pillangóköd röpte, meg együtt mindörökre,
de szerencsére minket nem egy tündérmese köt össze:

Mikor találkoztunk, két szem olvadt
egybe,
mintha egér a holdat
nyelte
volna le sajtnak híve,
majd te nyeltél engem, s íme

itt vagyunk, fellángolunk
egymásért és áldozunk
oltárán az élvezetnek,
mikor ajkaink is elrebegnek
néhány fűtött szót
meg "Ah"-t és "Oh"-t

és összeér a ...

Apokalipszist üvölt a vihar előtti csend,
fehér galamb, friss olajág itt mit sem jelent,
Mert ez a Senkiföldje, a Halál-völgye,
ahol kussol az erény és ömlik a tőke,
Majd mérgezett földben megnyugodhatsz,
nyugodhatsz mindörökre

Műkönnyek hullnak érted plasztikpillákról,
szilikoncsöcsök rázkódnak az álzokogástól,
Táncot jár a sírodon gyászoló özvegyed,
gazdag faszra cserélte elhűlt péniszed,
És hamis imák szállnak az égig lelked üdvéért,
szerveidet ...

A tegnap már csak egy szakadt folt
A kabátomon, mint egy égett holt
Aki máglyán halt, mert különbözött
És a mából a holnapba költözött
Mert bűnös volt, hogy tiszta volt
Hogy élt, hogy vélt, hogy lelke volt
Hogy félt, remélt és ember volt

A bolygó egyre körbe jár
A pillanat múlik, mégse fáj
Percről percre, napra nap
Az évek jönnek és múlanak
Ember az embert, gyönge bér
Az ösztön folyton enni kér
És a földanya mindig elvetél

Az élet újra földbe ...

..se előre, se hátra. Billeg
csak. Jobbra, balra, jobbra.

Plakátokra zúdul
a csatornák mocska,
míg promóciókká avanzsálnak
a gyűlöletbeszédek,
s fasiszta propagandával adnak
el illiberális eszméket.

Tervek helyett mocskolódás.
Érvek helyett személyeskedés.
Uszító jelszavak dúlnak,
s látszatra háborút üzen
a jövő a múltnak,
pedig csak ágyat vet neki.

Manipulációs téboly
zeng a Kárpátok között,
miközben az élboly
bele olyan tömött
nem lesz, ...

Katartikus álom ostromolta
agyamat az éjjel:
fodrokat láttam úszni
iszonytató lángszegéllyel.

Becserkésztek, mint
prédáját a vad,
míg karmazsint
lehelt rám egy
lidércfényű alak,
sakálüvöltéstől terhes
bársonyhold alatt.

Rám borult a Fekete
jeges, irdatlan szövete,
s lényem elveszett a csillagok között,
akár egy roppant tábortűz, ha kihuny.

Végre hazaköltözött.

Bíborszínű láng gyúlt a Styx partján.

A révész lassan evickélt csónakjával a homályba vesző folyamon. A víz az enyészet szagát árasztotta, sűrű volt, akár az iszap, és bordón sötétlett, akár az alvadt vér. A túlpart nem volt más, mint egyfajta foszló matéria, amely végül belefullad a horizont fenyegető, sivár semmiségébe.

Ezen az oldalon biztonságban voltam. Tüzet raktam, mely a bíbor legkülönfélébb árnyalataival lángolt, és vártam. A ...