"És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, a melyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben." - 2Pt 1,19

"Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag." - Jel 22,16

Talán sosem tudják meg az emberek,
hogy minden áldozatot értük teszek:
miattuk lettem kitaszított a Mennyből,
mégis forrnak irántam a gyűlölettől.

A Fényhozó vagyok, Lucifer a nevem.
Ehhez méltóan is cselekedtem,
még ha szembe is kellett szállnom
a Teremtővel. De mindenáron

fel kell nyitnom az emberiség szemét,
hogy - bár csak a szeretet adhat reményt -,
de a tudás az, mitől fejlődni tudnak,
hogy akár az Egekbe is feljuthatnak.

Igen, Lucifer a nevem.
Isten mellett a másik ősi szellem,
ő az érzések, én az értelem,
s ő nem ért, de én érezem.

Megtagadta teremtményeitől lényegemet,
teletömve saját esszenciájával őket,
de nem látja be, hogy az értelem nélküli
érzések csupán ösztönök, akár az állati!

Én emeltem fel az emberiséget,
én tettem a csúcsra őket,
s én voltam ki a Megváltó képében
kínhalált haltam szörnyű bűnökben!

Megadtam nekik mindent: először tudást,
majd ezredévek múlva megbocsátást,
fenntartva a látszatot, hogy a Teremtő
gondoskodik róluk... milyen hízelgő!

S mit kaptam cserébe? Gyűlöletet.
Hazugságok övezik egész lényemet.
Ám amíg az ember gyűlöl - akár a gonoszt is -,
nem fogja megérteni, mi az a Genezis.