Aranyos parasztházban
hajtottam álomra fejemet.
Majd megérkezett a vihar -
akár egy pokolbéli üzenet.

Zúgott a szél
s a falombokat húzta,
irdatlan záporeső
a veteményest túrta.

Borzasztó orkán
csapott le reánk,
mely nem kímélt
csirkét, ólat, kutyát.

Másodpercenként villant az ég
szinte fényt adva az éjnek,
úgy záporoztak a villámok
a Bakony völgyének.

Aztán megjöve a jég is.
Cudarul verte a kis lakot,
díszes ablaktáblákon
kíméletlenül csattogott,

míg én dunyhám alatt reszketve
akár egy megriadt kis láma,
Armageddonként tekintettem
az ébenfekete éjszakába.

Így csillogott sok száz villám
öklömnyi nagyságú jegeken,
s mindezt az ég küldte nekünk -
egy borzasztó, bakonyi éjjelen.