Vízesés zubog zord sziklákon a mélybe,
rám kacsint a Halál, suttogva beszélve:
"Te vagy a következő!"
S én csak állok, mint néma leskelődő.

Úgy teszek, mintha nem hallottam volna,
mintha riadt szívem nem a fülemben zúgna,
és lelkemet se félteném a végső ítélettől.
Oh, bár feledkezhetnék mindenről

ami e helyre kényszerített engem,
sírnék inkább odahaza, a párnámba csöndben,
semmint itt állni, mozdulni sem merve,
a Kaszás vigyorától csontig ledermedve.

Majd hirtelen lávafolyam váltja fel a vizet,
forró füstje zúgva égeti a teret,
marva a torkom, hogy hiába zihálok,
nyugodalmat többé sehol sem találok.

S végül, belátván a Véget,
feledve Őt is, aki ide idézett,
karomat széttárván rugaszkodom el,
hogy a folyam sisteregve eméssze testemet el.