Katartikus álom ostromoltaagyamat az éjjel:fodrokat láttam úszniiszonytató lángszegéllyel. Becserkésztek, mintprédáját a vad,míg karmazsintlehelt rám egylidércfényű alak,sakálüvöltéstől terhesbársonyhold alatt. Rám borult a Feketejeges, irdatlan szövete,s lényem elveszett a csillagok között,akár…

Dermedt, hideg hulla lóg az ereszen: egy jégcsap.Vér-cseppje lassan csúszik a panelfalon.Szürkületbe süppedve nézem, hogy sötétülnekaz árnyak, s nyúlnak el a nyers havon. Salakvilág tekint rám vissza.Csak a rideg csapadék, ami szűzi, tiszta. A nap is unottan botorkál az égen.Várja, hogy…

Csak egy kibaszott trip az egész. A racionalitásmátrixa, zászlaján a jelszóval: konvencionalitás.Ám néha.. az a sok apró, éji nesz,s azok a bizonyos gyanús árnyak.. Érzem, hogy értem suhognak az angyalszárnyak. A hangok, miket a tudatfelettim letagad,és az ismerős francia érzés, mikaz illúzió…

A létezés, akár a tenger,magával ragad, visz, majd elnyel,hullámai dimenziókat törnek,általzúzva gátjait a téridőnek. Pezsgő étereken át, csillagjegyek seregénrepít keresztül, s galaxisok pereménegyensúlyozva eléd tárjami lényednek egyetlen, igaz esszenciája: ÁLMODJ mert az élet illúzió,a világ…

Ahogy pengetém a Lantot, akár lélekhúrt,a Mindenség egy szelete tudatomba hullt -oh, az Igazság apró darabja! Árnyékvilág a létünk,arra kárhoztatván, hogy hologramként éljünk,a Valóságnak csak kivetüléseként, néha hozzákonyítva e létezésiszintnek törvényeihez, ám tévedésifaktorunk az Egészre…

Van egy álmom:egy képtelen, őrült álom,hogy a halál nem a vég,s az elmúlás röpke semmiség. Szeretném, ha így lenne,hogy ha majd az életet elfeledverepülök világokon át,érezhessem a remény simogató sugarát. S e remény szava: örökké.Remény, mely minden elfeledett léleké,kik emlékek ködében…

Züllök bódulatos zavarok közepette,szédelgek fejzsibbasztó érzelmekbe'. Libabőr ugrál testem porcikáin,hajszálvékony résekként égnek ráncaim. Fuldoklok a mámorok zuhatagán,mint vízesésben egy tomboló orkán. Habzik a szám, mindenem remeg,érzem, hogy közeleg a végső menet. Orromba szippantom a…

Csillagok ködének puhasága,A születő atomok forrósága. Irtózatos robbanás, hatalmasnyi kavalkád:új égitest díszíti az univerzum halhatatlan bársonyát. Izzik, s teli van élettel.A környező aszteroidákat magához vonzza el. Majd telik az idő, évmilliók.Lassan pályára áll, s folyvást körbe…

Állok, csak dermedten nézek.Mily fenséges kovácsolt kerítések!Vas, melyet alakba öntött a Mester:Rózsák és kígyók tekeredő testtel. Megnyílnak a rácsok - gyerünk előre.Nyikorgás kíséretében lépek a romkertbe.A talaj menti ködfátyol úgy fodrozódik,mint akinek évszázados nyugalmátépp derékba…

Sötét erdőben barangolok bús magam,semmibe vesző, gazos ösvényt követek céltalan, ám hangjait hallom hajdan holt poétáknak -századok óta nem láttak élőt e zord tájak, csak állnak rezzenetlen, hisz a világ sem változott -árnyalakok súgnak sok múltba vesző jóslatot, s ködbe tűnő szellemük…