Zordon fedél,
s körül a puszta falak
ekhózzák a nevetést:
így üzennek a holtak.

A romos gótikát
ujjnyi por fedi,
s a fülledt erotikát
régmúlt dallam pengeti.

Kihűlt a vérvörös hitvesi ágy,
két csontváz fekszik rajta,
kiket egykoron perzselt a vágy -
porhüvelyük mára penész lakta.

Megállt az idő a kastélyban,
porszem sem mozdul már;
elveszve a halhatatlanságban
zordan a végítéletre vár.