Ötödik átvezető 

 

NARRÁTOR

(jön) Szövi a sors a hálót,

Mint fonalát a pók;

Összeköti a közel s távol állót

Egymással, mint tenger habjait a sók:

Láthatatlanul, észrevétlenül.

S e kötelékek vajon számítanak-e?

Ha szemünknek e háló rejtve terül,

Úgy létüknek van-e értelme?

S akárcsak a sók, mik hullámzanak

A víznek végtelen sok öblén,

Úgy létezik a fonalaknak

Is örvénye, melyek kavarognak fürgén.

E szüntelen forgás az, mi áthatja

Az életet oly sok szövevénnyel

És telis-tele rakja

Búval és élménnyel.

S akárcsak a tengereknek sója

 - Csípős, keserű -

Mégis e fonál a megalkotója

Amitől az élet lesz oly nagyszerű,

S hullámokkal teli, kavargó

Árja senkit nem kímélve

Tanít meg rá, hogy a szerencse forgandó,

Mely magával ránt s elmerít a mélybe,

És alant, ott a sötétségben,

Hol fuldokolva kapálózol,

Meglátod majd, hogy a mélyben

Mennyi kincs rejtezik ódon, letűnt korokból,

S évezredek óta pihenve

Még tízezrekig ottmaradnak,

Arany fényük feledésre ítélve,

Aljába veszve bús haboknak.

Hálót sző tehát a sors,

Mi maró és kegyetlen;

De ez az izgalom, mint ételben a bors,

És amiért járnak a hajók tavak helyett tengeren.

 

VI. szín 

 

A maffia könyvtára, díszes polcok, rengeteg könyv.

Baloldalon az ajtó, jobb oldalt az olvasóállvány, ahol Athan éppen elmélyülten tanulmányozza az egyik művet

 

ATHAN

Jóságos ég, micsoda igazságok!

Minden percet e szerint élni vágyok!

Hihetetlen, hogy ezek mind le vannak írva

És az emberek csak a pénz után futnak vonyítva,

Holott ha saját kezükbe vennék önnön sorsukat

E hamis létet már nem tekintenék uruknak.

Hát ez az, amit én kerestem,

Itt a világ végén végre megleltem!

Nincs többé kapzsiság, nincsen többé nyomor,

Ha az emberiség felébred s nem lesz ily botor.

Én leszek aki felnyitja a szemüket

És újra megtalálom lényegét a természetnek,

Oldalamon pedig a gyönyörű Ryshia

Kit megment majd a felszabadítás oltalma.

 

Ryshia lép be, mosolyogva fut Athanhoz és összeölelkeznek

 

RYSHIA

Hát eljöttél, tudtam, hogy itt leszel!

 

ATHAN

Érted e szív a világ végéig elszelel,

Főleg most, hogy együtt lehetünk

Mert amit én tudok, legyőzi a bűnünk.

 

RYSHIA

Bűn? Mondd édes, miről beszélsz?

Nem kell vezekelnünk semmiért.

 

ATHAN

Egész eddigi életünk a hazugságot szolgálta,

De végre enyém lett a megértés koronája

Így már tudom, mit eddig csak sejtettem:

Pénz nélkül fényesebb az értelem,

Mert nem a gazdagságra kell törekedni

Hanem az igazságot megtalálva őszintén élni.

 

RYSHIA

Biztosan jól érzed magad?

Szavaid zagyvaságnak hangzanak.

 

Athan megrázza a lányt

 

ATHAN

(kiabálva) Hát nem érted miről beszélek?

Előttünk áll a boldog élet!

Mi az, talán ostoba vagy,

Hogy nem látod orral merre vagy?

 

Ryshia a durvaságtól megijedve hátrébb húzódik

 

RYSHIA

Azt hiszem jobb lesz, ha megyek,

Ebből az őrjítő összevisszaságból nem kérek.

Lehet, hogy rájöttél valami nagy dologra,

S én bár nem értem, de nem vagyok idióta.

 

ATHAN

Várj! Sajnálom, kérlek ne haragudj,

De fejemben megnyíltak kapuk

Melyek helyén eddig falakat hittem

És hirtelen értelmet nyert minden.

Már tudom, hogy minek éljek,

És tudom, hogy semmitől ne féljek,

Mert aki színtiszta szeretettel él

Mindig elnyeri, mit szíve remél.

Itt állok a mennyek kapujában,

A földi élet nagy paradicsomában,

Ám a boldogságomhoz ez sem elég…

 

Athan féltérdre ereszkedik

 

ATHAN

Ryshia, hozzám jönnél?

 

ekkor Russel dühösen beront és Eric levágott fejét odadobja Athan lába elé, melléje pedig egy véres kést, mire Athan felpattan

Russel a lányát félrelökve áll közvetlenül a fiú elé

 

RUSSEL

(dühösen kiabálva) Hát ennyit ér a szavad?

A megbízhatóság hamar elapad!

Nem volt egyéb más dolgod

Minthogy megöld a kávézótulajdonost,

És ennek fejében engedtelek be ide

Ám te pofátlanul vettél engem semmibe!

Papoltál a magasztos felfogásokról,

A megérteni vágyás nagyságáról,

De mégsem voltál hajlandó cserébe

Egy kis áldozatot hozni érte!

 

ATHAN

Kis áldozatot?

Leölettél volna egy embert

Mint valami állatot!

 

RUSSEL

(gúnyosan) Hah! tán azt hiszed embert ölni

Más dolog, mint tyúkot vágni?

Tévedsz! mindkettő egy élőlény,

S mint olyan, érző lény,

Az állatnak is ugyanúgy fájó kínzás

Ha lelkét eléri a pusztulás.

Emberek jönnek-mennek, születnek s meghalnak,

Ugyan mit számít, ha néhányan túl korán hullanak?

 

RYSHIA

Apa, szívtelen vagy,

Nem mindenki születik gyilkosnak!

 

RUSSEL

Ez nem születési rendeltetés,

Annál inkább lelki gyötrődés,

Ám aki ezt el tudja viselni

Az a csillagokat is elérheti.

 

ATHAN

A gyilkosság nem vezet haszonhoz!

 

RUSSEL

Nem is a halálosztásról beszélek,

Annál sokkal fennköltebb a lényeg;

Gátlástalannak kell lenned minden értelemben,

Hiszen akkor uralkodhatsz az embereken,

És ez az, ami a nagysághoz vezet:

Pénz, hatalom és tisztelet.

Idővel majd magad is rájössz,

Hogy nem létezik másfajta eszköz,

Ha élni akarsz és nem csak tengni,

E világban kegyetlennek kell lenni.

 

ATHAN

Szomorú, hogy így vélekedsz,

De tudod a jóság mindig erősebb lesz.

 

Russel gúnyosan felnevet

 

RUSSEL

Persze, majd a jóság ad ételt a szádba,

És fedelet nyújt az ég viharába!

Próbálj meg emberiesnek lenni,

S lássuk, mennyi ideig húzod ki –

Lehet, akár évekig is eléldegélsz,

De valaki, aki úgy gondolkodik, mint én

Kihasználja majd a naivságodat

És a porba tiporja kicsinyes ábrándozásodat.

(a levágott fejre mutat) Nézd azt a szerencsétlent!

Egyetlen bűne, hogy neked segített,

Ám pont rosszkor volt rossz helyen

Így végül nem volt számára kegyelem.

 

ATHAN

Eric jó ember volt!

Mint te valaha is leszel, ezerszer jobb,

Te mocskos, gyilkos bűnöző!

 

RUSSEL

Elég ebből!

Idejössz a házamba, alkut kötsz velem

Amit megszegsz, és még mersz így beszélni velem!

 

Russel elővesz egy pisztolyt és Athanra céloz

 

RYSHIA

Nem fogod őt is megölni!

 

Ryshia felkapja a kést és apja hátába állítja, Russel összeesik, de fektében újra a fiúra céloz

Ryshia az apjára veti magát és ő kapja a golyókat

Athan kikapja Russel kezéből a pisztolyt és fejbe lövi vele, majd Ryshiához térdel

 

ATHAN

Ó te drága, drága lány!

Miért tetted ezt?

 

RYSHIA

Mert amióta találkoztunk, szeretlek!

Te vagy nekem az első nagy szerelem

Akiért most feláldozom az életem.

 

ATHAN

Ne aggódj, meg fogsz gyógyulni.

 

Athan csókra hajol, de Ryshia feje oldalra dől, a lány elvérzett

 

ATHAN

Ryshia! Ryshia!

Ne tedd ezt velem!

 

Athan kétségbeesetten ernyed el

 

ATHAN

Ó édes istenem!

Miért adtad nekem őt

Ha most kifújja a lelkét, mint a levegőt?

Hát ezt érdemlem a sorstól?

Hogy megfosszon engem minden jótól?

Körülöttem halott a hulla hátán

Mint valami szörnyűséges harc után

Aminek minden áldozata fölösleges…

Ám a sors soha nem lesz kegyelmes.

A végzet, mint lelketlen, nagy ívű tanító

Megértette velem mi az, hogy cogito!

Most már látom, hogy mi is az igazság:

Bűn nélkül nem létezik a valóság!

Küzdhetünk ellene, le is tagadhatjuk,

Ám mindenkit utolér a sok hazug

Korrupt és bármire képes ember

Aki eltapossa azt, ki jószívűen élni mer.

Ez hát a nagy titok, mindennek a mozgatója,

Mert ez a lét érthetetlen, minden eladó kilóra,

A házak, a kocsik, és az emberi becsület

Mindez megvehető, ha nem sajnáljuk a pénzünket.

Vehetünk jobb életet, sőt barátokat is,

És kit zavar, hogy minden kapcsolat hamis?

A nagy bölcselők műveit bárki olvashatja,

S éppen ezért marad a józanság titokba,

Hiszen ami nincs tiltva és szabadon használható,

Senkit nem érdekel, mert csak a bűnös gyümölcs a jó!

A boldogságnak is megvan a maga ára,

A luxus a minden, a szerelem pedig hiába,

Hisz’ jól élni csak mocskosan lehet

Ám ezzel jár, hogy az egyén mindent elveszthet.

És mennyivel jobb e kockázatot vállalni

Ha nincs aki szeret, s nincsen aki

Miatt félnénk a bukástól,

Félnénk az egekből történő nagy zuhanástól.

Számomra ez érthetetlen!

Nem tudok így élni!

Ryshia, úgy vágyom utánad menni!

 

Athan ránéz a pisztolyra, felveszi, majd lassú megfontoltsággal feláll

 

Mennyire egyszerű a megoldás.

Viszlát, te bolond világ!

 

a halántékához emeli a fegyvert, néhány másodpercig ott tartja ám nem képes meghúzni a ravaszt

 

A halál túl könnyű végzet,

Folytatnom kell mit nagyapám bevégzett.

Egyedül e földrészen emlegetik a Malum családot

Úgy, mint valami gyönge, bukott állatot.

 

leengedi a fegyvert

 

Ám én most itt vagyok,

Nevünk hamarosan újra fényesen ragyog!

Enyém lesz az alvilág, én leszek az úr,

Szüleim még hallanak rólam az óceánon túl!

 

rövid hatásszünet

 

Olyan ez, mint egy régi, családi szövetség;

Ez az én örökségem… (kezeit széttárja) egy bűnös örökség!

 

leejti a pisztolyt

 

MEGHAJLÁS