Áthatolhatatlan falként tornyosulnak mögöttem a szar napok, én mégis tiszta szívvel remélek magamnak egy szebb holnapot - ha térdre is estem, és a sárból tekintettem a csillagos égre, elmém mindig elcsitult, mert lelkemre lelt a béke, hiszen tudtam, nem vagyok egyedül: az Ösvény millió…