Törés
A remény szívem húrjain
játssza keserű dalát,
míg én könnyeimmel írom
neked a balladát.
S Te nem is tudsz erről,
hisz nélküled vagyok veled -
a durva szőnyeg lassan szívja
be a puha cseppeket.
Ha tudnád, hányszor kívántam
magam a karjaidba éjeken,
és hányszor kértem pokoli erőket:
lelkemért cserébe csókod adják nekem.
Hány rímet és verset
szenteltem neked,
és mennyi álmomat tarkította
gyilkos mosolyod és fénylő szemed..
Vágyom rád, s ez a
vágy megöl engem -
magamat ringatom hát
álomba óvatos-önfeledten.
Te nem is tudsz erről,
hisz nélküled vagyok veled -
a durva szőnyeg pedig lassan
szívja be a vörös cseppeket.