Írnék valamit... nem tudom miről.
Csak úgy a semmiről... időtöltésből.
Nincsenek világmegváltó gondolataim,
nincsenek égből jövő ihleteim,
csak úgy írnék valamit.
Valamiről, valakinek, valamit.

Talán azt, hogy minden mulandó,
és az élet mégis állandó.
Talán azt, hogy csak úgy érdemes lenni,
ha az álmainkat valósággá tudjuk tenni.

Ha a vágyainkért menni is készek vagyunk,
és nem csak vaktában, össze-vissza rohanunk,
talán nem is számít, hogy miért vagyunk a Földön,
csak éljünk úgy, hogy ne legyen börtön.

Lélegezzük be a legszebb illatokat,
együnk finom ételt, igyuk a legjobb italokat,
és örüljünk mindennek, ha esik, ha fúj, ha tűz a nap,
és mosolyogva heverésszünk éjjel a csillagok alatt.

Csak úgy... heccből. Miért is ne élveznénk?
A választás mindig, mindig csak a miénk.
Rajtunk múlik, hogy szép lassan, kínlódva elfogyunk,
vagy élményekkel gazdagon, kacagva futunk.